Добірка наукової літератури з теми "Stratégie de nage"

A 2020-as évektől nagy kihívásokkal találta magát szemben az autóipar. A Covid-19 jelentősen megváltoztatta az ellátási láncok működését, az addig kiszámítható beszerzési és elosztási rendszerek teljes egészében bizonytalanná váltak. Szükség volt a logisztikai folyamatok áttervezésére. Az ezt megelőző időszakban jól alkalmazható logisztikai módszerek - (JIT, JIS, ABC elemzésen alapuló beszerzési stratégiák) amelyek az iparra jellemző sajátosággal rendelkeztek és segítették a Lean alapú gyártást a készletszintek csökkentését és a pontos szállításokat - felhasználásukat tekintve a változó gazdasági környezet miatt hatékonyságuk csökkent és vagy átalakult. 2022-ben az Orosz-Ukrán háború és az azt követő időszak energiaválsága újabb feladatok elé állította az autóipari logisztikai rendszereket. Ezen tényezők miatt a logisztikai folyamatokban jelentős átalakulások következtek be, hiszen az állandóan változó gazdasági környezet, a hektikusan alakuló energiaköltségek és a munkabérek jelentős növekedése a stratégiai szint mellett az tervezési és operatív folyamatok pontos és naprakész mérését és kontrollját tette szükségessé. A gazdasági teljesítő képesség mellett megjelentek olyan a túlélést biztosító tulajdonságok az autóipari vállalkozásoknál, mint a rugalmasság, az alkalmazkodó képesség, a modularitás vagy a nagyobb rendszerekbe való kapcsolódás és beágyazódottság képessége. Mindezen tulajdonságok megléte már alapvető szükséglet az autóipari folyamatok zavartalan működéséhez. A korábban működő logisztikai szabályokat újra kellett a vállalkozásoknak gondolni, így a Kühne+Nagel Kft-nek is, mint logisztikai szolgáltatónak tanulva az elmúlt 3 év gazdasági változékonyságaiból másfajta módon kell meghozni a stratégiai döntéseit. 2023-ban újabb hosszú távú kihívások elé állították az autóipari beszállítókat és logisztikai szolgáltatókat, hiszen az elektromos autóipari folyamatokra való felkészülés és átállás teljesen más alkatrészek és készletezési rendszerek valamint beszállítók megjelenését hozta magával.

Lors de catastrophes pétrolières, l'utilisation de dispersant est une stratégie de lutte qui permet le transfert de la nappe de pétrole de la surface vers la colonne d'eau, sous forme de gouttelettes d'hydrocarbure. En milieu côtier, la dispersion d'une nappe de pétrole est une mesure controversée car la faible profondeur de la colonne d'eau ne permet pas une dissémination rapide des gouttelettes d'hydrocarbure et expose ainsi les écosystèmes aquatiques à de fortes concentrations de contaminant. Afin d'évaluer la toxicité de l'application de dispersant en zones côtières, une approche expérimentale a été menée chez des juvéniles de Liza sp. en considérant trois scenarii : (i) la dispersion mécanique de la nappe simulant une dispersion naturelle due aux conditions météorologiques ; (ii) la dispersion chimique de la nappe simulant l'application de dispersant ; (iii) l'absence de dispersion de la nappe simulant son confinement avant récupération. La toxicité de chaque condition a été évaluée au travers d'une mesure de la mortalité sur un groupe d'individu, par l'estimation des performances de nage et de la capacité métabolique au niveau de l'organisme, et par une approche multimarqueur au niveau de l'organe.La comparaison entre une nappe de pétrole non dispersée et une nappe de pétrole dispersée chimiquement montre que l'application de dispersant entraine une augmentation des phénomènes de mortalité et une diminution, au niveau hépatique et branchial, des capacités de défense contre les xénobiotiques. A l'inverse, la comparaison entre une nappe de pétrole dispersée mécaniquement et chimiquement montre que, lorsque l'agitation de la mer est importante, l'application de dispersant ne semble pas potentialiser la toxicité du pétrole.Ces résultats suggèrent que (i) la récupération de la nappe de pétrole devrait être considérée comme une technique de lutte prioritaire sur l'utilisation de dispersant ; (ii) l'application de dispersant pourrait être considérée lors de conditions météorologique appropriées.

Les bactéries présentent une diversité de comportements de motilité, essentielle à leur survie dans des environnements complexes. Comprendre ces mécanismes de motilité, en particulier dans des espaces confinés, est crucial pour l'écologie microbienne et le développement de technologies bio-inspirées. Cette thèse explore le transport bactérien dans des espace confinés en utilisant des modèles théoriques, numériques et expérimentaux pour prédire le mouvement bactérien dans des canaux en forme de fente et des milieux poreux, et pour identifier des stratégies optimales de dispersion. La thèse est organisée en quatre chapitres. Le premier chapitre passe en revue l’état de l’art sur la recherche en motilité bactérienne. Le deuxième chapitre développe un nouveau cadre permettant de prédire la dispersion des particules de type "Run-and-Tumble" dans des canaux à parois parallèles, apportant des informations clés sur les mouvements optimaux. Le troisième chapitre se concentre sur les milieux poreux et présente un nouveau modèle capable de prédire la diffusivité bactérienne à travers une large variété de modalité de déplacement et de conditions environnementales. Le quatrième chapitre présente des études expérimentales sur une nouvelle souche de bactéries magnétotactiques, en examinant leur réponse magnétique et leurs interactions avec des interfaces solides. Cette thèse présente des résultats prometteurs qui contribuent aux domaines de la motilité bactérienne et de la matière active. Elle comble notamment un manque de compréhension concernant la dispersion dans des environnements confinés. De manière plus large, les résultats trouvent des applications potentielles dans des domaines allant du génie biologique à la recherche microbienne
Bacteria exhibit diverse motility behaviors, which are key to their survival in complex environments. Understanding these motility mechanisms, particularly in confined spaces, is crucial for microbial ecology and the development of bio-inspired technologies. This thesis investigates bacterial transport in confined environments, using theoretical, numerical, and experimental models to predict bacterial motion in slit-like channels and porous media, and to identify optimal strategies for dispersion. The thesis is organized into four chapters. The first chapter reviews the state of the art in bacterial motility research. The second chapter develops a new framework to predict the dispersal of Run-and-Tumble particles in slit-like channels, providing key insights into optimal motion. The third chapter shifts to porous media, presenting a new model capable of predicting bacterial diffusivity across a wide variety of swimmer models and environmental conditions. The fourth chapter focuses on experimental studies with a novel strain of Magnetotactic Bacteria, examining their magnetic response and interactions with solid interfaces. This thesis presents promising results that contribute to the fields of bacterial motility and active matter. Specifically, it addresses the previous lack of understanding of bacterial dispersal in confined environments. More broadly, the findings offer potential applications in fields ranging from bioengineering to microbial research

Lors de catastrophes pétrolières, l’utilisation de dispersant est une stratégie de lutte qui permet le transfert de la nappe de pétrole de la surface vers la colonne d’eau, sous forme de gouttelettes d’hydrocarbure. En milieu côtier, la dispersion d’une nappe de pétrole est une mesure controversée car la faible profondeur de la colonne d’eau ne permet pas une dissémination rapide des gouttelettes d’hydrocarbure et expose ainsi les écosystèmes aquatiques à de fortes concentrations de contaminant. Afin d’évaluer la toxicité de l’application de dispersant en zones côtières, une approche expérimentale a été menée chez des juvéniles de Liza sp. en considérant trois scenarii : (i) la dispersion mécanique de la nappe simulant une dispersion naturelle due aux conditions météorologiques ; (ii) la dispersion chimique de la nappe simulant l’application de dispersant ; (iii) l’absence de dispersion de la nappe simulant son confinement avant récupération. La toxicité de chaque condition a été évaluée au travers d’une mesure de la mortalité sur un groupe d’individu, par l’estimation des performances de nage et de la capacité métabolique au niveau de l’organisme, et par une approche multimarqueur au niveau de l’organe.La comparaison entre une nappe de pétrole non dispersée et une nappe de pétrole dispersée chimiquement montre que l’application de dispersant entraine une augmentation des phénomènes de mortalité et une diminution, au niveau hépatique et branchial, des capacités de défense contre les xénobiotiques. A l’inverse, la comparaison entre une nappe de pétrole dispersée mécaniquement et chimiquement montre que, lorsque l’agitation de la mer est importante, l’application de dispersant ne semble pas potentialiser la toxicité du pétrole.Ces résultats suggèrent que (i) la récupération de la nappe de pétrole devrait être considérée comme une technique de lutte prioritaire sur l’utilisation de dispersant ; (ii) l’application de dispersant pourrait être considérée lors de conditions météorologique appropriées
Dispersant application is an oil spill response technique which accelerates the dispersion of petroleum from the sea surface into the water column by inducing the formation of oil droplets. In coastal areas this response technique is controversial since the low water depth reduces the dissemination of oil droplets and by the way increases the exposure of aquatic ecosystems to petroleum. To evaluate the toxicity of dispersant application in nearshore areas, an experimental approach was conducted. Juvenile of Liza sp. were exposed to three scenarios of contamination: (i) to chemically dispersed oil - simulating, in vivo, dispersant application ; (ii) to mechanically dispersed oil - simulating, in vivo, natural dispersion due to meteorological conditions ; (iii) to an undispersed oil slick simulating, in vivo, oil slick confinement as a response technique. Toxicity of each condition of exposure was evaluated through the mortality upon a group of individuals, through the swimming performance and the metabolic scope at the organism level, and through the measurement of biomarkers at the organ level.Comparison between an undispersed oil slick and a chemically dispersed oil slick shows that dispersant application induces an increase of the mortality and decreases the ability of the animal to cope with environmental contaminants (deduced from gill and liver total glutathione rate). Conversely, comparison between both a mechanically and a chemically dispersed oil slick, suggests that, when sea water is under mixing processes, dispersant application does not enhance petroleum toxicity. Taken together these results suggest that (i) an oil slick must not be dispersed when recovery can be conducted; (ii) dispersant application could be considered as a response technique when meteorological conditions are appropriated

L’océan austral est un écosystème fragile dont la dynamique est influencée par des variations climatiques qui vont structurer la distribution spatio-temporelle des ressources. L’objectif de cette thèse était d’étudier les stratégies d’acquisition des ressources en proies mises en place par l’éléphant de mer austral face aux contraintes énergétiques (coûts du transport et coûts d’accès à la ressource) et temporelles (temps passé au fond d’une plongée et limite de plongée aérobie) auxquelles il est soumis. L’utilisation d’un ensemble d’enregistreurs de données déployés sur ces animaux a permis de reconstruire en trois dimensions leur plongée, mais également de calculer leur effort de nage, le nombre de proies rencontrées ainsi que leur dépense énergétique. Notre étude montre qu’à l’échelle d’une plongée, les éléphants de mer adaptent leur trajectoire, mais également le temps qu’ils passent au fond, en fonction du nombre de proies rencontrées. Pour des densités locales de proie importantes, ils passent plus de temps au fond, et concentrent leur recherche en zone restreinte, caractérisée par une diminution de la vitesse et une augmentation de la sinuosité horizontale. Au-delà de 550 m, le coût d’accès aux ressources devient supérieur aux coûts d’acquisition ; ils doivent alors faire face à un compromis entre l’accessibilité et la disponibilité en proies. À mesure qu’ils s’alimentent, ces phoques augmentent leur flottabilité, diminuant de surcroît leur dépense énergétique. Cette étude démontre également une structuration spatio-temporelle de cette dépense énergétique qui semble être liée au succès d’alimentation et donc à la distribution des ressources en proies
The Southern Ocean is a fragile ecosystem whose dynamics are influenced by climate change that will structure the spatio-temporal distribution of resources. The objective of this PhD was to investigate the foraging strategies used by the southern elephant seal, under energetic (cost of transport and costs of access to the resource) and temporal (time at the bottom of a dive and aerobic dive limit) constraints. Using a set of animal-borne data loggers allowed us to reconstruct their three-dimensional path underwater, but also to calculate their swimming effort, the number of prey encountered and their energy expenditure. At the dive level, our study shows that elephant seals adapt their path, but also the time spent at the bottom, depending on the number of prey encountered. For high local prey density, they spent more time at the bottom, and concentrated their foraging effort in areas restricted search, characterized by a decrease in speed and an increase in horizontal sinuosity. Beyond 550 m, the cost of access to resources becomes greater than the cost of acquisition ; they must therefore deal with a trade-off between prey accessibility and availability. While feeding, these seals increase their buoyancy, reducing furthermore their energy expenditure. This study also shows a spatio-temporal structure of the energy expenditure that appears to be related to feeding success and therefore to prey resources distribution

A tanulmány áttekinti a két nagy rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ főbb gazdasági programelemeit, s az ezek keletkezésére hatással bíró szellemi miliőt. A górcső alá vett programok megvetették az azóta eltelt három évtized gazdaságszerkezettel és modellválasztással kapcsolatos vitáinak alapjait. A programok minősége önmagában nem határozta meg a kimenetelt, azaz nem feltétlenül a rossz irányválasztás és az esetleges ismerethiány okozta a nehézségeket. Az első kormányzat örökölt kényszerpályás helyzete, a megalvadt struktúrák informális ereje, a támogató hazai és nemzetközi politikai közeg hiánya kevéssé tette lehetővé a mégoly megalapozott, forrásigényes szakpolitikai reformok végrehajtását. Az átmenet nem igazán nyitott teret távlatos stratégiák megvalósítására, ennek egyébként sem kedvezett a fragmentált politikai paletta és a konszenzusképtelenség egyre elhatalmasodó állapota. Emellett a szocialista terelőút valós öröksége és annak korábban talán alábecsült „kezelési költsége” a politikai praxist időt és életet nyerő döntések halmazára redukálta le. A megváltozott környezetben a legtöbb, amit elérhetett az volt, hogy az országban kialakult egy ellentmondásos társadalmi megítélésű és „erkölcsi talapzatú” piacgazdaság, valamint óriási belső adósságok felhalmozódása árán megmenekült az államcsődtől.

A mesterséges intelligencia által előidézett technológiai változások a digitális marketingre is nagy hatással vannak, kutatásomban azt vizsgáltam, hogy ez miként befolyásolja a marketingesek munkáját a reziliencia szemszögéből. Hipotézisként feltételeztem, hogy a generatív mesterséges intelligencia széles körben elterjedt, és versenyhátrányban van az, aki nem használja. Egy kvalitatív mélyinterjús kutatás keretében kérdeztem szakmabelieket arról, hogy milyen jelenlegi alkalmazási területeken élnek ezekkel a rendszerekkel, mik a tapasztalatok. A kutatás során hat főbb területet érintettek a megkérdezettek, ahol már most sokat tud segíteni az MI. Ilyen a szegmentáció, a személyre szabhatóság, a marketingautomatizáció, az árképzési stratégiák, a chatbot és az eseményvezérelt marketing. Jelenleg a leghatékonyabb stratégia reziliencia szempontjából az, hogy egyszerre használják a mesterséges intelligencia eszközeit, és a marketingesek tudását.

Napjainkban a környezeti kihívások által generált váratlan helyzetek megfelelő kezelése a meglévő üzleti modell fejlesztését vonja maga után, egyben nagy kockázatot jelent a vállalatok számára. Tanulmányukban a szerzők arra a kérdésre keresték a választ, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos gazdasági kockázatok kezelésére irányuló stratégiák milyen fejlettségi fokúak jelenleg a hazai nagyvállalatok körében, és mi várható középtávon. A kapott eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált vállalati kör jelenleg is erőteljesen foglalkozik a környezetvédelemmel kapcsolatos kockázatokkal, és a vállalatvezetők megítélése szerint ezek 3-5 éves távon még hangsúlyosabban jelennek meg célrendszerükben. A legnagyobb különbség a fejlettség negyedik és ötödik szintjén látható.

A statisztikák szerint a közvetlen külföldi tőkeberuházások irányát egyre nagyobb mértékben befolyásolják a geopolitikai viszonyok. Az elemzés összefoglalja, milyen következményei vannak a geopolitikai törésvonalak mélyülésének a globális FDI-áramlásokra nézve, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen stratégiát célszerű követnie Magyarországnak ebben a környezetben. Az elmúlt években hazánk az USA szövetségeseinek számító országokból érkező cégektől és kínai vállalatoktól egyaránt nagy volumenű beruházásokat nyert el, köszönhetően a régió továbbra is erős tőkevonzó képességének, az elektromos járműipar kiépüléséhez kapcsolódó beruházásoknak, a nagy projektek megszaporodásának, illetve a Kínával meglévő pragmatikus gazdasági kapcsolatnak. A geopolitikai törésvonalak további mélyülése esetén azonban Magyarországnak is szembe kell néznie az el nem köteleződés kockázataival, amelyeket a keletről érkező FDI-n belüli diverzifikáció révén lehet csökkenteni. A blokkosodás erősödése esetén egyre összetettebb kérdéssé válik, hogy az egyes FDI-projektek mennyiben szolgálják valóban a nemzetgazdaság érdekeit. Ily módon szükségessé válhat a jelenleginél átfogóbb elemzése az egyes FDI projektek hatásainak.