Academic literature on the topic 'Baktériumok'

Absztrakt Bevezetés: A hasüregben hagyott epekövek okozta septicus szövődmények jól ismertek az irodalomból. Hasüregi tályog, bélperforatio gyakran leírt szövődmény, de leírtak már epekövet sérvtömlőben is, sőt, hivatkozás történt egy betegre, aki expectorálta epekövét, amely a rekeszen át került be a légutakba néhány év alatt. A szövődmények megjelenése epeműtét után néhány héttől évekig tarthat. Anyagok és módszerek: A szerzők egymást követő 50 tervezett cholecystectomia (36 nő / 14 férfi, átlagéletkoruk: 60,8 ± 6,8 év) során minden hólyagból egy darab epekövet izoláltak, majd az ebből készített kőoldatot és epét mikrobiológiai vizsgálatra küldték, majd ezek eredményeit elemezték. Eredmények: A szerzők által kivett 50 darab epekőben 16 esetben fordult elő baktérium. Ebből 4 acut gyulladás jeleit mutató epehólyagból, 8 krónikusan gyulladt hólyagból, 4 epekő empyemás epehólyagból került vizsgálatra. Enterális kórokozó (Esherichia coli, Enterococcus faecalis, Enterobacter cloacae) 13 esetben, nem enterális (Klebsiella penumoniae, Streptococcus alfa-haemoliticus) 3 esetben volt jelen. Nőktől származó epehólyagban 12 esetben volt pozitív a tenyésztés, míg férfiaknál 4 esetben. Következtetések: Az epekövek egy részében baktériumok azonosíthatóak, amelyek felelősek lehetnek a későbbi gyulladásos szövődményekért.

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586. Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Absztrakt: Bevezetés: Az anaerob baktériumok fontos etiológiai szerepet töltenek be invazív infekciókban, klinikailag szignifikáns kórokozók véráramfertőzésekben és szeptikémiában, valós prevalenciájukról azonban világszerte, így hazánkban is kevés adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Az anaerob baktériumok által okozott, mikrobiológiai diagnózissal igazolt véráram-infekciók gyakoriságának összefoglaló értékelése a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) klinikáin a beküldött hemokultúraminták retrospektív elemzésével. Módszer: A vizsgálat során 5 éves periódus (2013. 01. 01.–2017. 12. 31.) alatt az SZTE klinikáiról beküldött hemokultúraminták elemzése történt; az összehasonlítás alapját egy hasonló időtartamú (2005–2009), ugyanezen központban elvégzett vizsgálat képezte. Eredmények: 2013 és 2017 között átlagosan 23 274 ± 2756 hemokultúrapalack vizsgálata történt meg, melyek közül átlagosan 10,5% volt pozitív, és 0,4% volt pozitív anaerobokra (3,5–3,8/1000 palack). A klinikailag szignifikáns anaerob kórokozók közül a Bacteroides/Parabacteroides csoport (39,9%) és a Clostridium fajok (32,8%) fordultak elő a legnagyobb arányban. Következtetések: Az anaerob baktériumok viszonylag alacsony számuk ellenére fontos etiológiai tényezőknek tekinthetők véráramfertőzésekben. Eredményeink felhívják a figyelmet a modern identifikálómódszerek jelentőségére az adekvát anaerobdiagnosztikában. Orv Hetil. 2020; 161(19): 797–803.

Az agytályog még napjainkban is potenciálisan súlyos következményekkel járó, életveszélyes betegség, ami jelentős diagnosztikus kihívást jelent nemcsak az idegsebészeknek, mikrobiológusoknak, de a neurológusoknak, pszichiátereknek, infektológusoknak, sürgősségi és intenzív osztályok orvosainak is – hiszen a gyakran láztalan, szisztémás infekció jeleit nem mutató beteg panaszai, tünetei hátterében az etiológia sokszor lassan tisztázódik. Az agyi tályog etiológiája általában polimikrobiális, leggyakrabban különféle aerob és obligát anaerob bakté­riumokkal. Minden infektív ágens kiváltotta kórképben a lehetséges kórokozók számbavételével kell tevékeny­ségünket megtervezni. Az agyi tályogok anaerob etioló­­giá­jára vonatkozó epidemiológiai tanulmányok gyakran jelentek meg az 1960-as és 1980-as évek között, manapság azonban erről a témáról nagyon kevés aktuális publikáció áll rendelkezésre. Az anaerob baktériumok szerepe a kórképben nagyon sokáig feltehetőleg aluldiagnosztizált volt, mivel sok laboratórium nem rendelkezett az anaerob baktériumok számára is megfelelő laboratóriumi felkészültséggel. A jelen összefoglaló közlemény célja az elérhető szakirodalom összefoglalása az obligát anaerob baktériumok agytályogokra vonatkozó etiológiájára vonatkozóan, beleértve ezek gyakoriságát és a jelenlegi terápiás ajánlásokat.

A kórokozó baktériumok számos stratégiával rendelkeznek az antibiotikumok pusztító hatásának túlélésére: rezisztenciájukat többféle molekuláris mechanizmuson keresztül képesek kifejezni (többek között a szer lebontása, kipumpálása vagy a célpontjának megváltoztatása mutációk által), vagy biofilmekbe ágyazva élik túl a gyógyszerek hatását. A Princeton és a Kalifornia Állami Egyetem (CSUN) kutatóinak új eredményei rávilágítottak egy újabb lehetséges mechanizmusra: az önfeláldozásra a baktériumpopuláción belül.

A Bacillus thuringiensiscry1Ab endotoxint termelő transzgénikus kukorica (DK440BTY) és izogénes, toxint nem termelő kukorica (DK440) rizoszféráját jellemeztük talajbiológiai eszközökkel, illetve összehasonlító értékelést végeztünk egy vegetációs periódus három mintavételi időszakában. Telepszámlálásos módszerrel meghatároztuk néhány kitenyészthető mikrobacsoport (heterotrófok, oligotrófok, spórás mikrooganizmusok, szabadon élő N2-kötők és mikroszkopikus gombák) csíraszámát a rizoszféra talajában. Elvégeztük a mikrobiális össz-aktivitás vizsgálatát fluoreszcein-diacetát (FDA) hidrolízisének mérésével, illetve nyomon követtük a gyökérrendszer szimbiotikus struktúráinak, azaz az arbuszkuláris mikorrhiza gombák kolonizációjának a működőképességét is. A rizoszférához szorosan kapcsolódó talajrészben a szabadon élő szaprotróf Trichoderma gombák faji diverzitásának az alakulását ellenőriztük. Megállapítottuk, hogy a belső rizoszféra (endoriza) mikroszimbiontás kolonizációja az első mintavétel során (2001. június) szignifikánsan kisebb aktivitást mutatott, és csökkent a gomba működőképességét jelző arbuszkulumok mennyisége is. A további mintavételek során (2001. augusztus és október) azonban ezek a különbségek nem jelentkeztek, a szimbiózis működőképessége helyreállt. A varianciaanalízis azonban összesített hatásban szignifikáns különbséget jelzett. A gyökérfelszín kitenyészthető mikrobacsoportjainak csíraszámában nem adódott statisztikailag igazolható különbség a kétféle növény között. Az FDA módszerrel kimutatható össz-mikrobiális aktivitást ugyanakkor mindegyik mintavételnél nagyobbnak találtuk a Bt-kukorica rizoszférájában, amiből a fiziológiai tulajdonságok megváltozására következtettünk. A transzgénikus növény gyökérhatásának távolabbi részén, a külső rizoszférában a Trichodema gombák száma és faji összetétele csak szezonális változásokat mutatott, de nem különbözött szignifikánsan a génmódosított növénynél. Eredményeink jelzik a génmódosítás közvetett hatását a rizoszférában található „nem célzott” szervezetek összetételére vagy aktivitására, és felhívják a figyelmet a további, tartamjellegű vizsgálatok szükségességére is.

Detection and identification of food-borne pathogenic bacteria are key points for the assurance of microbiological food safety. Traditional culture-based methods are more and more replaced by or supplemented with nucleic acid based molecular techniques, targeting specific (preferably virulence) genes in the genomes. Internationally validated DNA amplification – most frequently real-time polymerase chain reaction – methods are applied by the food microbiological testing laboratories for routine analysis, which will result not only in shortening the time for results but they also improve the performance characteristics (e.g. sensitivity, specificity) of the methods. Beside numerous advantages of the polymerase chain reaction based techniques for routine microbiological analysis certain drawbacks have to be mentioned, such as the high cost of the equipment and reagents, as well as the risk of contamination of the laboratory environment by the polymerase chain reaction amplicons, which require construction of an isolated laboratory system. Lab-on-a-chip systems can integrate most of these laboratory processes within a miniaturized device that delivers the same specificity and reliability as the standard protocols. The benefits of miniaturized devices are: simple – often automated – use, small overall size, portability, sterility due to single use possibility. These miniaturized rapid diagnostic tests are being researched and developed at the best research centers around the globe implementing various sample preparation and molecular DNA amplification methods on-chip. In parallel, the aim of the authors’ research is to develop microfluidic Lab-on-a-chip devices for the detection and identification of food-borne pathogenic bacteria. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2082–2088.

A szennyvíziszappal kezelt talajok minőségének meghatározásához elengedhetetlen a biológiai mutatók jellemzése. Jelen tanulmány célja az volt, hogy modellkísérlet segítségével megvizsgáljuk a talajokhoz (barna erdőtalaj és réti csernozjom) különböző arányban (0, 20, 40, 60 és 100% iszap:talaj) hozzáadott szennyvíziszap hatását a talaj pH-értékére, nedvességtartalmára és légzésére, valamint termőképességére (növényi szárazanyag-tartalom), enzimatikus tulajdonságaira és az ott élő mikrobiális közösségekre.Modellkísérletben, eltérő arányú iszap/talaj keveréken termesztettünk lucernát 63 napon keresztül. Mértük a relatív növényi szárazanyag-tartalmat, valamint a talaj pH-értékének és nedvességtartalmának a változását. Megvizsgáltuk továbbá a rizoszféra mikrobiális összetételét (aerob heterotróf baktériumok, aerob heterotróf spórások, cellulózbontók és foszfátoldók, fuorescens Pseudomonas ok, Sinorhizo-biummeliloti , aktinomicéták, fonalas gombák, valamint élesztők csíraszámát) és a különböző enzimek (FDA, dehidrogenáz, kataláz, ureáz, proteáz, foszfatáz, β-glükozidáz és aril-szulfatáz) aktivitását. Ugyancsak meghatároztuk a kibocsátott CO 2 alapján a talajlégzés mértékét.Eredményeink azt mutatják, hogy a szennyvíziszap hozzáadásával a talaj hosszabb ideig megőrizte nedvességtartalmát, mint a kontroll (100% talaj/0% iszap), valamint emelkedett a talaj pH-értéke is. A növények egészséges fejlődésén és növekedésén kívül, a legnagyobb növényi szárazanyag-tömeget is a nagy szennyvíziszap tartalmú minták (60–100% iszap) esetében mértük. A minták szennyvíziszap- koncentrációjának emelésével jelentősen nőtt a tenyészthető mikrobiális populációk sűrűsége is a lucerna rizoszférájában.A leggyakrabban előforduló baktériumok a következő genus okhoz tartoztak: Acinetobacter, Azotobacter, Bacillus, Brevundimonas, Cellulomonas, Chromo-bacterium, Corynebacterium, Enterobacter, Escherichia, Flavobacterium, Klebsiella, Micrococcus, Proteus, Pseudomonas, Sinorhizobium, Serratia, Stenotrophomonas, Streptococcus, Streptomyces és Zooglea . A legmagasabb fonalasgomba-populációkat a barna erdőtalajban mértük, mindkét (hódmezővásárhelyi és nyíregyházi) szennyvíziszap jelenlétében. A leggyakoribb izolátumok az Altenaria, Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Geotrichum, Mucor, Penicillium, Rhizopusés _s

A Toll-like receptor-4 a természetes immunválasz egyik központi mediátora. Fő ligandja a Gram-negatív baktériumok lipopoliszacharidja, de emellett más molekulák is kötődnek a receptorhoz, mint például a hősokkprotein-60, az oxidált alacsony denzitású lipoprotein és a fibronektin. A receptor aktivációja a proinflammatorikuscitokin-szint növekedésével jár. Az elmúlt évek kutatási eredményei kimutatták, hogy a Toll-like receptor-4 a fertőző ágensek elleni immunválaszon kívül olyan krónikus gyulladásos reakcióval járó egyéb betegségekben is részt vehet, mint például az atherosclerosis, a diabetes mellitus vagy a gyulladásos bélbetegségek. A közlemény bemutatja a receptorral kapcsolatos újabb ismereteket, a receptor gyakori koszegregációs polimorfizmusait, valamint a polimorfizmusok különböző megbetegedésekre gyakorolt hatását.

Abstract: In our days, growing incidence of antibiotic resistant bacteria has become an eminent public health problem. For survival Gram-negative species possess several different tools to withstand antibiotics: they produce degrading and modifying enzymes, decrease their permeability or expel drug molecules. An increasing proportion of severe nosocomial infections are caused by strains resistant to several antimicrobials (multiresistant, extensively resistant or panresistant species). Development of new antibiotic compounds may serve as a possible solution to this problem. Ceftolozane-tazobactam is a new beta-lactam+beta-lactamase-inhibitor combination resistant to most extended spectrum beta-lactamase enzymes showing excellent anti-Pseudomonas activity. It is also effective against strains when beta-lactam resistance is related to porin loss or efflux pump activity. The spectrum of ceftazidime-avibactam also includes carbapenemase-(KPC)-producing Enterobacteriaceae. In addition to novel therapy, an effective infection control system together with the prudent use of antimicrobials (antimicrobial stewardship) is of paramount importance. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1528–1534.