Academic literature on the topic 'Izrael'

Izrael az államterületéhez viszonyított határkerítések és izolációs falak hosszában a világelsők között van annak ellenére, hogy nyugati irányból az országot a Földközi-tenger szegélyezi. Az országot körülölelő kerítésrendszer lezárja a Libanonnal, Szíriával, Jordániával és Egyiptommal közös határokat. A palesztin területeket illetően az Izrael és Ciszjordánia között húzódó fal építését 2002-benkezdték meg, a Gázai övezetet pedig nem csupán a földfelszín felett, hanem nyolc méter mélységben is elszigetelik az alagútfúrások megakadályozásának érdekében. A téma kényes politikai mivoltát érzékelteti a szemben álló felek közötti, elnevezéseket illető polémia is: míg a cionista és pro-izraeli véleményformálók „szeparációs kerítésnek”, „biztonsági kerítésnek” vagy „terrorizmus elleni biztonsági falnak” nevezik, addig pro-palesztin források gyakran „Apartheid-fal” néven hivatkoznak rá. A körülzárt földrajzi területet is eltérően írják le – a palesztin államiság megteremtésének hívei Palesztinaként, a cionista érzelmekkel Nagy-Izraelt létrehozni vágyók és zsidó radikálisok az ókori területi elnevezéseket használva Júdea és Szamária néven. A szerző jelen tanulmányban a semleges színezetű, a földrajzi fekvésére utaló Ciszjordánia vagy nyugati part elnevezéseket használja. A dolgozat célja a történeti és geopolitikai áttekintés Izrael fizikai határfalainak kiépítéséről, majd a jelenkor új típusú, digitális kerítéseinek bemutatása. A kutatást személyes látogatások, interjúbeszélgetések és a szakirodalom feldolgozása alapozta meg.

Autorka przygląda się dwóm narracjom o Izraelu: reportażowi Pawła Smoleńskiego Izrael już nie frunie oraz opowieści Eli Sidi Izrael oswojony. Publikacje stanowią pretekst do analizy sposobu kreowania literackich reprezentacji kraju. Tym, co wydaje się szczególnie interesujące, są elementy wspólne obu książek oraz ich elementy odmienne. Czynniki wpływające na kształt narracji to rola, status i cel opowiadającego. Wnioski płynące z lektury obu tekstów są zbieżne – Izrael jest trudno uchwytnym, egzotycznym i pod wieloma względami niedostępnym miejscem.

Artykuł ukazuje specyficzne rozumienie czasu przez proroków na przykładzie Ezechiela, który pełnił swoją misję stróża pośród zesłańców (gola) w czasie niewoli babilońskiej w VI w. przed Chr. Jego zadaniem było przygotowanie Izraela na czas odnowy, który miał być dziełem Jahwe. Prorok na teraźniejszość, przeszłość i przyszłość patrzy wyłącznie z perspektywy relacji Jahwe – Izrael. Z jego wypowiedzi wyraziście wyłaniają się trzy etapy dziejów narodu, każdemu z nich poświęca osobną uwagę. Takie podejście proroka do dziejów narodu zadecydowało o podziale niniejszego artykułu na trzy punkty: 1. Czas teraźniejszy Izraela (wygnanie), 2. Czas dawnego Izraela, 3. Czas nowego Izraela. Objawienie się Jahwe Ezechielowi i powołanie go na proroka oraz stróża stało się punktem wyjścia w przesłaniu całej Księgi (Ez 1,1–3,21). Był to czas Ezechiela i czas zesłańców, który odsłaniał prawdę o Izraelu jako narodzie buntowników (Ez 2,3). Przyszłość miała jednak odsłaniać ostateczne zwycięstwo Jahwe, który odnowi swój lud (Ez 37,1-14) i pokona wszystkich przeciwników (Ez 38–39). Czas nowego Izraela został opisany przede wszystkim w ostatniej wizji (Ez 40–48).

Tema ovog rada je razmišljanje o pitanju što za Pavla znači očekivanje u Poslanici Rimljanima 11, 26 da će »sav Izrael biti spašen« i na koji način to spasenje može ovisiti o prethodnom ulasku »punog broja pogana«. Povezujući blagoslov, koji je Efrajim, Josipov sin iz braka sa strankinjom, primio od svog djeda Izraela, s poviješću naroda Izraela i njegova Saveza s Bogom, te s nekim eshatološkim proroštvima o povratku naroda, može se zaključiti da kontekstualizacijom proročkih tekstova u vlastiti kontekst, Pavao svoju misiju poganima možda vidi kao službu izgubljenim Izraelovim plemenima. Oni su sada »veliko mnoštvo« stopljeno s narodima i tek »povratkom naroda« koji se događa njihovom evangelizacijom, »sav se Izrael spašava«.

A magyar-izraeli kapcsolatok történetének érdekes színfoltja a jeruzsálemi Magyar Intézet története. Az Intézet 1946 és 1948 között létezett. Scher Tibor volt a vezetője. A téma feldolgozása számos ok miatt fontos. 1950-ig nem voltak hivatalos kapcsolatok a Magyar Népköztársaság és Izrael Állam között, ekkor nevezték ki Romhányi Istvánt a Magyar Népköztársaság ügyvivőjének Tel-Avivban. Bár Izraelben – korábban Mandátum Palesztinában – egy körülbelül 100.000 fős magyarul beszélő közösség élt, ennek a közösségnek az érdekeit nem képviselték. Az Intézet próbálta ezt is elvégezni, de a legfontosabb feladata a kulturális kapcsolatok fejlesztése volt Magyarország és Izrael között. Ez a küldetés azonban elbukott külső és belső okok miatt. Nevezetesen, 1948. májusban kitört az első arab-izraeli háború és a magyar hatóságok sem álltak ki teljes mellszélességgel az Intézet mellett.

Izrael innovációs rendszerének teljesítménye összességében, valamint indikátoronként vizsgálva is több mint figyelemre méltó. GDP-arányosan évek óta a zsidó állam költi a legtöbbet kutatási, fejlesztési és innovációs szektorára, miközben e ráfordításai egy főre vetítve is kimagaslóak. Tízezer főre kalkulálva Izraelben dolgozik a legtöbb tudományos szakember, s a millió lakosra jutó bejegyzett nemzetközi szabadalmak száma alapján szintén a világ élmezőnyéhez tartozik a zsidó állam. Ebből következően nem meglepő, hogy az innovációs versenyképességi indexek alapján Izrael a top 10 tagja. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az izraeli innovációs rendszert és politikát, részletezze a legfontosabb intézmények funkcióit, hangsúlyozza a strukturális mechanizmusok komplexitását.

Amosova knjiga u svojoj trodijelnoj strukturi ima i govore protiv stranih naroda i Izraela (1,3 - 2,16). Ti su govori obučeni u literarno ruho zasebnih kitica sa vrstom strukturom koju čini pet elemenata: uvodni poslanički obrazac, opće naviještanje neopozive odluke, posebno obrazloženje navođenjem zločina, prijetnja kaznom, zaključni poslanički obrazac. U takvoj strukturi osobita pozornost u ovome članku pridana je drugome elementu gdje se nalazi literarni oblik stupnjevite brojčane izreke koja se susreće i u mudrosnoj književnosti. Istraživanje je išlo u smjeru određivanja samoga pojma i mjesta gdje se taj pojam rabi u mudrosnoj književnosti i koja određena obilježja ima u tom kontekstu. Analizirane su dvije brojčane izreke i došlo se do zaključka da te izreke kroz ljudsko iskustvo ukazuju na iskrivljenost određenog međuljudskog ponašanja koje svoj vrhunac dobiva u zadnjem elementu brojčane izreke. Tek u naznaci spominje se rijetko Božje sankcioniranje takvih djela. Kod Amosa brojčane izreke imaju istu strukturu s time što ih je on pojednostavio i skratio da bi što više došla do izražaja emfaza u četvrtom elementu koji prorok označava kao pešaʿ (zločin), jednako za sve narode kao i za Izraela. Samu pak kiticu govora protiv Izraela stavlja opet kao emfazu na zadnje, osmo mjesto i time pokazuje da su zločini koje čini Izrael teži od onih koje čine drugi narodi jedni prema drugima, jer Izrael to čini svojim vlastitim sunarodnjacima. Izrael zapravo nije bolji od drugih naroda. Osim toga Bog uzima u zaštitu čovjeka i narode i kažnjava povrede protiv dostojanstva čovjeka i prava naroda. Autor ovoga članka je nastojao analizom uočiti važnost emfaze u brojčanim izrekama i prikazati njezinu funkciju u govoru protiv Izraela.

Przedmiotem analizy jest tekst Iz 43,8-13, który stanowi ważny moment w procesie sądowym, który Jahwe prowadzi z obcymi narodami i czczonymi przez nich bogami. Proces stanowi o dynamice narracyjnej Deutero-Izjasza. Dochodzi do zwrotu akcji w toczącym się procesie – Izrael z pozycji świadka Jahwe sam staje się oskarżony o odrzucenie powołania do bycia świadkiem. Poszukiwanie przyczyn nieudanego świadectwa Izraela o Bogu łączy się z odczytaniem treści tego świadectwa. Bóg nie rezygnuje z objawienia się światu i swoim świadkiem czyni postać nazwaną Sługą Jahwe, który nie tylko doprowadzi świat do poznania prawdy o Bogu, ale również usprawiedliwi Izrael i inne narody, stając się „przymierzem ludu”.

E tanulmány célja annak ismertetése és elemzése, hogy Izrael hogyan és milyen (stratégiai) indíttatásból nyújtott segítséget a Golán-fennsíkon zajló Operation Good Neighbor (2013/2016–2018) keretében szíriai civileknek. Az orvosi, orvosetikai lapokban megjelent tanulmányok az orvos–beteg-kapcsolat különféle etikai dimenzióit vizsgálták, és a nemzetközi humanitárius jog elveinek megfelelő misszióként mutatták be a tevékenységet. Az altruista célok, illetve a humanitárius jelleg ugyanakkor egyértelműen megkérdőjeleződött az évek során. Az elérhető forrásokat elemezve, kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan értelmezhető az egyébként ellenséges izraeli–szíriai viszony tükrében az Operation Good Neighbor művelet. Mi volt annak a politikai célja és szerepe a hivatalos humanitárius retorikán túl? Az eredményeink azt mutatják, hogy Izrael szíriai rászorulóknak nyújtott támogatása névleg humanitárius volt, ám a gyakorlatban bonyolultabb megfontolásokat tükrözött.

Stary Testament świadczy o tym, że Izrael żył wśród obcych. Tak było nie tylko w czasach przedkrólewskich (Abraham, Mojżesz), ale także po wygnaniu (Ezdrasz, Nehemiasz). Stosunek do innych ludów był zdeterminowany przez współistnienie i wspólnotę, tak jak wymagała tego dana sytuacja. Wchodziły one w sferę oceny teologicznej, gdy wpływały na wiarę Izraela w jego Boga Jahwe. Inny jest stosunek do pojedynczego przybysza, który jest pierwszą i konkretną troską Izraelity, a inny do obcych ludów.