To see the other types of publications on this topic, follow the link: Kapitalizmus.
Journal articles on the topic 'Kapitalizmus'
Create a spot-on reference in APA, MLA, Chicago, Harvard, and other styles
Consult the top 50 journal articles for your research on the topic 'Kapitalizmus.'
Next to every source in the list of references, there is an 'Add to bibliography' button. Press on it, and we will generate automatically the bibliographic reference to the chosen work in the citation style you need: APA, MLA, Harvard, Chicago, Vancouver, etc.
You can also download the full text of the academic publication as pdf and read online its abstract whenever available in the metadata.
Browse journal articles on a wide variety of disciplines and organise your bibliography correctly.
1
Norkus, Zenonas. "Racionalizmo sociologija: M. Vėberis prieš K. Marksą." Problemos 43 (September 29, 2014): 35–44. http://dx.doi.org/10.15388/problemos.1990.43.7093.
Full textAbstract:
Straipsnyje analizuojama kapitalizmo problema M. Weberio sociologijoje. Pagrindine ekonomikos problema M. Weberis laiko optimalų (racionalų) ribotų resursų panaudojimą poreikiams tenkinti. Verslovinis kapitalizmas – tai ūkinė veikla, kurios tikslas yra gauti maksimalų pelną, panaudojant konkurencinės kovos rinkoje teikiamus šansus. Adekvati versloviniam kapitalizmui ūkinė etika yra kapitalizmo dvasia bei profesinės pareigos etika. Politiniam kapitalizmui būdingas siekis gauti pelno neatsižvelgiant į priemones. Palyginamos M. Weberio ir K. Marxo kapitalizmo bei jo genezės koncepcijos. K. Marxui kapitalizmas yra gamybinių santykių, ekonominės struktūros tipas. Šios struktūros sąvoka remiasi darbine vertės teorija; ekonominių struktūrų tipai skiriasi vieni nuo kitų pridėtinio darbo pasisavinimo ir realizavimo būdais. M. Weberis kapitalistinėje ekonomikoje mato ekonominę veiklą (gamyba, valdymas, pirkimas-pardavimas, kreditavimas ir pan.), institutus (įmonės, pinigai, birža ir kt.) bei pasiūlos-paklausos santykio svyravimą. M. Weberio verslovinio kapitalizmo sąvokos ekstensionaliu ekvivalentu galima laikyti K. Marxo pramoninio kapitalo, pramoninio kapitalizmo sąvokas.
2
Kömüves, Dániel. "Az „osztály halála” Tamás Gáspár Miklós és az értékkritikai iskola szemléletének tükrében." Replika, no. 125 (2022): 11–33. http://dx.doi.org/10.32564/125.2.
Full textAbstract:
Tanulmányomban az „osztályok halála” diskurzust, ezen belül is Ulrich Beck kockázattársadalom koncepcióját vizsgálom az értékkritikai Marx-olvasat tükrében. Moishe Postone és Tamás Gáspár Miklós meglátásaira alapozva egy olyan értelmezést mutatok be, amely lehetőséget ad két különböző, a „hagyományos” és az „értékkritikai” Marx közötti különbségtételre. Előbbi kifejezéssel azok az elméletek jelölhetők, amelyek a kapitalizmust a magántulajdonban gyökerező, piac által közvetített osztályviszonyok terminusaiban ragadják meg, illetve az uralom kategóriáját főképp az osztályelnyomás fogalmai mentén határozzák meg. Az értékkritikai nézőpont ezzel szemben az érték és az absztrakt munka kritikai elemzésén keresztül ragadja meg a kapitalizmus struktúráját. Ezáltal olyan absztrakt uralmi formát feltételez, amely az érték és az értéktermelő munka történetileg specifikus társadalmi formáira vezethető vissza. Amellett érvelek, hogy a kései Marx által használt osztályséma elsősorban a kapitalizmus strukturális sajátosságait ragadja meg és nem a különböző társadalmi csoportok szociokulturális aspektusainak, illetve egyenlőtlen viszonyainak feltérképezésére szolgál. Ulrich Beck és az osztály halála mellett érvelők releváns észrevételeket fogalmaznak meg a javak elosztásával és az ehhez kapcsolódó társadalmi jelenségekkel kapcsolatban, e kritikák viszont csupán a hagyományos marxizmusra vonatkoztathatók.
3
Balázs, Zoltán. "A kapitalizmus alkotmánya." Társadalom és Gazdaság 29, no. 2 (December 1, 2007): 157–205. http://dx.doi.org/10.1556/tarsgazd.29.2007.2.2.
Full text
4
Timár, Lajos. "A szervezett kapitalizmus vége." Tér és Társadalom 4, no. 3-4 (September 1, 1990): 191–93. http://dx.doi.org/10.17649/tet.4.3-4.190.
Full text
5
Jenei, György. "Weberiánus lenne-e Max Weber a XXI. században?" Polgári szemle 17, no. 4-6 (2021): 244–63. http://dx.doi.org/10.24307/psz.2021.1217.
Full textAbstract:
Először a tanulmány Weber családi hátterének szerepét emeli ki a fiatal Weber tudományos pályájában. Utána Weber sokoldalú és meghatározó hatástörténetének két kiemelkedő témájával foglalkozik részletesen: az egyik a kapitalizmus keletkezése és perspektívája, a másik Weber bürokrácia elméletének hatása a modern közpolitikában és a szervezet elméletben. A tanulmány érzékelteti, hogy leegyszerűsítő az a weberiánus felfogás, hogy Weber elmélete a kapitalizmusról diametrálisan ellentétes Marx elméletével. Ez csak részlegesen, a kapitalizmus keletkezésére igaz. Weber felismerte a kapitalizmus lényegének kettősségét és az ebből fakadó problematikus perspektívát is. Csak a szükségszerű bukást utasította el. A tanulmány részletezi Weber bürokrácia elméletének változatos hatását. Foglalkozik a leegyszerűsítésekkel, a félreértésekkel, a vitákat ösztönző hatásokkal és a kritikai mozzanatokkal is.
6
Hegedűs, Dániel. "Felügyeleti kapitalizmus: disztópia vagy valóság?" Információs Társadalom 19, no. 1 (November 26, 2019): 130. http://dx.doi.org/10.22503/inftars.xix.2019.1.7.
Full textAbstract:
Recenzió Shoshana Zuboff The Age of Surveillance Capitalism: The Fight For a Human Future At the New Frontier of Power (Public Affairs, New York, 2019, 704 oldal, ISBN 9781610395700) című könyvéről.
---
Surveillance Capitalism: Dystopia or Reality?
Book review on Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism: The Fight For a Human Future At the New Frontier of Power (Public Affairs, New York, 2019, 704 pages, ISBN 9781610395700)
7
Ricz, Judit. "A kapitalizmus változata(i) Brazíliában." Külgazdaság 64, no. 7-8 (2020): 72–106. http://dx.doi.org/10.47630/kulg/.2020.64.7-8.72.
Full textAbstract:
Az írás a kapitalizmus változatai néven ismert irányzatra támaszkodva elemzi a brazil piacgazdaság működésének főbb intézményi területeit és az azok közötti kapcsolódásokat. A vállalati központú elemzést a politikai rendszer és az állami szerepvállalás vizsgálatával kiegészítve igyekszik a brazil gazdasági fejlődés útfüggőségét jobban megérteni. A brazil piacgazdaság működésének esettanulmány jellegű elemzése ebben a kiterjesztett elméleti keretben újszerű megközelítést jelent a hazai és nemzetközi szakirodalomban, újszerű elméleti és gyakorlati következtetéseket von le a brazil fejlődési pályára, a tágabb értelemben a későn jövő felzárkózó gazdaságokra és a közepes jövedelem csapdájára vonatkozóan. Jair Bolsonaro radikális jobboldali populista politikus 2019. évi hatalomra kerülése gyakorlatilag egyetlen üzenetre, a változás ígéretére vezethető vissza. Ezzel szemben a tanulmány legfőbb következtetése szerint a politikai és gazdaságpolitikai változások ellenére a brazil piacgazdaság működési mechanizmusait és logikáját tartósan az állami irányítás, a hierarchikus szerveződés és az informális kapcsolatok dominálják. Az írás amellett érvel, hogy a brazil piacgazdaság sajátos működési elvei még a huszonegyedik század eleji szociális fejlesztő állam idején és a 2012 óta bekövetkezett liberális gazdaságpolitikai fordulat évei alatt is tartósan fennmaradtak. Sőt a legújabb politikai és gazdasági változások tükrében az elitista, hierarchikus és az informális kapcsolatokra épülő szerveződés további erősödése várható.
8
Uzarewicz, Magdalena Monika. "Liberalizm i jego odczarowywanie, czyli o postulatach liberalizmu socjalnego." Humanistyka i Przyrodoznawstwo, no. 20 (September 4, 2018): 397–407. http://dx.doi.org/10.31648/hip.505.
Full textAbstract:
W artykule zajmuję się kwestią liberalizmu. Przedstawię jego demonizowanie za powiązania z kapitalizmem, a właściwie za negatywne skutki, do jakich może prowadzić kapitalizm, takie jak przede wszystkim nierówna dystrybucja bogactwa, a w związku z tym wzrost bezrobocia i liczby ludzi żyjących nawet poniżej minimum socjalnego. Pokażę również nurt socjalny w liberalizmie, który dąży do załagodzenia najbardziej jaskrawych niesprawiedliwości kapitalizmu, czyli przede wszystkim do zapewnienia ludziom minimum życiowego i równości szans na starcie, jednocześnie pozostając przy samych założeniach gospodarki wolnorynkowej.
9
Ozimek, Magdalena. "O cechach życia w nowym kapitalizmie. Richard Sennett i inspiracja dla antropologii neoliberalizmu." Studia Krytyczne/Critical Studies, no. 3 (November 3, 2019): 121–37. http://dx.doi.org/10.25167/sk.1423.
Full textAbstract:
Obowiązujące stosunki ekonomiczne zawsze związane są ze specyficznymi praktykami kulturowymi. Te praktyki kulturowe dostarczają ram dla doświadczania status quo. Współczesny neoliberalizm wydaje się formą kapitalizmu szczególnie przywiązaną właśnie do praktyk kulturowych, w istocie ideologicznych, które skrywają rozmaite relacje władzy, przymus i strukturalne zależności, także te ekonomiczne. Pozostają przy tym trudno uchwytne. Richard Sennett tak nacechowany współczesny kapitalizm nazywa nowym kapitalizmem. Jego analiza zmian instytucjonalnych, ale i osobistych, społecznych kosztów dostarcza krytycznych opisów, które mogą być inspiracją dla antropologii neoliberalizmu. Ta zaś jawi się jako konieczna w obliczu zarysowanej problematyki.
10
Balogh, Dávid. "A déli gondolkodás hagyománya." Különbség 19, no. 1 (November 25, 2019): 153–80. http://dx.doi.org/10.14232/kulonbseg.2019.19.1.240.
Full textAbstract:
Az írás a huszadik századi alulról építkező, kapitalizmus-ellenes társadalmi mozgalmak filozófiai hátterével foglalkozik. Albert Camus nyomán déli gondolkodásnak nevezi azt a fajta alapvetően humanista beállítódást, mely a környezettel való harmónia, a mértékletesség és a mindennapi élet piaci normák alól való felszabadítása nevében áll szemben a kapitalizmus elidegenedett, mértéktelen és pusztító tendenciáival. E radikális gondolati hagyomány a huszadik században csak néhányszor vált történelemformáló erővé, de mindegyik esetben egyformán elutasította a szovjet-típusú, a fasiszta és a nyugati jóléti kapitalista társadalomszervezési modelleket is. Az írás Camus totalizmus-kritikájától a hatvannyolcas felkelések gondolati magvát adó szituacionista társadalomkritikán át a századvég öko-anarchista(Bookchin) elméletéig tekinti át ezt a - némileg ellentmondásosan fogalmazva - "forradalmi hagyományt". A politikai eszmetörténet szintjén tekintve az I. Internacionálé latin ágaitól a hatvanas évek anarchokommunista (baloldali) marxizmusán át ível a bemutatni kívánt áramlat.
11
Mihalyi, Peter. "Még egyszer a kapitalizmus és a verseny természetéről." Competitio 9, no. 1 (June 14, 2010): 189. http://dx.doi.org/10.21845/comp/2010/1/10.
Full text
12
Baranyi, Dániel Martin, and Tamás Csontos. "Munka, kapitalizmus és szabadság = Work, capitalism and freedom." Köz-gazdaság 17, no. 1 (March 9, 2022): 191–200. http://dx.doi.org/10.14267/retp2022.01.11.
Full textAbstract:
A fejlodesgazdasagtan.hu hasábjain az elmúlt hetekben pezsgő vita bontakozott ki a munka fogalmával és a szabadsággal kapcsolatban. A vitában részt vevő kollégák közös kiindulópontja, hogy a munka a szabadság ellentétpárjaként jelenik meg mind a közgazdaságtudományban, mind a köznapi szóhasználatban. Jelen írásunkban a szakmai párbeszéd tanulságait szeretnénk összefoglalni. A szerzők amellett foglalnak állást, hogy a szabadság nem a munkanélküliség állapota, a munka kommodifikált, kizsákmányoló fogalmán túl a munka a szabadság gyakorlásának, a személyes fejlődésnek és a társadalmi részvételnek egyik fontos formája lehet. In the website of “Fejlodesgazdasagtan”, a lively debate has been unfolding in recent weeks about the concept of work and freedom. The common starting point was that work appears as the opposite of freedom in economic literature and in everyday language. In this paper, we aim to summarise the lessons learned from this discussion. We argue that freedom and work are not mutually exclusive concepts. In our view, a workless society cannot be an ideal. We point out that beyond the commodified, exploitative concept of work, it can also be interpreted as a form of personal development, practising freedom and participation in society.
13
Maslauskaitė, Aušra. "Lytis, globa ir kultūriniai gerovės kapitalizmo barjerai Lietuvoje." Sociologija. Mintis ir veiksmas 14, no. 3 (October 5, 2004): 39–51. http://dx.doi.org/10.15388/socmintvei.2004.3.5973.
Full textAbstract:
Straipsnio tikslas – aptarti kultūrinius barjerus, kurie gali įtakoti gerovės kapitalizmo, užtikrinančio lygias lyčių galimybes, sukūrimo galimybes Lietuvoje ir sumažinti teisinių bei struktūrinių socialinės lyčių politikos veiksmų sėkmę. Straipsnyje teigiama, kad gerovės kapitalizmui būtina ne tik politinė valia, struktūriniai ištekliai, bet ir modernios lyčių tapatybės, kurios abiems lytims tolygiau paskirto praktines ir emocines globos užduotis. Modernios lyčių tapatybės užkerta kelią moters marginalizacijai visuomenėje, sukuria prielaidas visapusiškai jos socialinių teisių realizacijai, o globos institucionalizacijos priemonės veiksmingai įtakoja lyčių lygybę. Remiantis sociologinės apklausos rezultatų analize teigiama, kad kultūrinės lyčių tapatybės Lietuvoje atkartoja patriarchalinius modelius, todėl kuriant gerovės kapitalizmą būtina reikiamą dėmesį skirti ne tik struktūriniams, bet ir kultūriniams veiksniams.
14
Norkus, Zenonas. "Kondratjevo bangos ir kapitalizmo tipai." Sociologija. Mintis ir veiksmas 27 (December 14, 2010): 13–33. http://dx.doi.org/10.15388/socmintvei.2010.2.6105.
Full textAbstract:
Straipsnyje pateikiami naujos kapitalizmo evoliucinės tipologijos apmatai. Ji pagrįsta marksistine gamybos būdo samprata, kuri gamybinių jėgų ir nuosavybės santykių gamybos priemonėms pobūdį laiko skiriamuoju gamybos būdo bruožu. Atmetama Karlo Marxo tezė, kad kapitalistiniai gamybiniai santykiai nebeatitinka gamybinių jėgų. Pagrindžiamas požiūris, kad gamybinių jėgų raida lemia nuoseklią kapitalistinių gamybos būdų kaitą. Pasiremiant Nikolajaus Kondratjevo ir Josepho A. Schumpeterio ilgųjų verslo ciklų teorijomis, gamybinių jėgų raidoje nuo pramoninės revoliucijos laikų XVIII a. pabaigoje išskiriamos penkios technologinės ekonominės paradigmos. Kiekviena jų yra atskiro kapitalistinio gamybos būdo pagrindas. Penkias ilgąsias Kondratjevo bangas atitinkantys penki kapitalistiniai gamybos būdai yra pagrindiniai evoliuciniai kapitalizmo tipai. Tai 1) individualių ir šeimyninių įmonių savininkų lokalinis kapitalizmas, 2) smulkių ir vidutinių uždarųjų akcinių bendrovių (korporacijų) lokalinis kapitalizmas, 3) stambiųjų privačiųjų korporacijų nacionalinis kapitalizmas, 4) valstybės reguliuojamas viešųjų korporacijų nacionalinis kapitalizmas, 5) globalizuotas investicinių fondų transnacionalinis kapitalizmas. Šie tipai gali būti skirstomi į potipius (pavyzdžiui, liberalus ir koordinuotas kapitalizmas kaip 4-ojo tipo potipiai). Siūloma tipologija tinka tik labiausiai išsivysčiusių šalių ekonominei sociologinei analizei. Analizuojant šiuolaikinės pasaulinės kapitalistinės sistemos periferijos ir pusiau periferijos socialinę-ekonominę tikrovę, geriau tinka politinio oligarchinio, valstybinio ir valstybinio monopolistinio kapitalizmo tipai.
15
András, Csaba. "Egy szociológiai beszédmód hegemóniája : Kultúra és kapitalizmus. Fordulat (30), 2022/1. 315. o." Replika, no. 125 (2022): 173–80. http://dx.doi.org/10.32564/125.9.
Full textAbstract:
A recenzió a Fordulat folyóirat harmincadik, „Kultúra és kapitalizmus” című számát vizsgálja. A bírálat méltatja a kiadvány szövegeit, majd a bevezető írás és a programadó tanulmány elemzésével rámutat a folyóiratszám céljai és javasolt módszertana közötti feszültségre. A kritika bemutatja, hogy bár a Fordulat harmincadik száma ennél többre vállalkozik, programjában a kulturális termelés politikai gazdaságtanának szempontrendszere kiszorítja azokat a kritikai diskurzusokat, melyeknek a termelt kultúra sajátosságairól lenne mondanivalójuk.
16
Éltető, Andrea, and Magdolna Sass. "A kapitalizmus változatai és az ipar 4.0 a visegrádi országokban." Közgazdasági Szemle 68, no. 5 (May 19, 2021): 490–514. http://dx.doi.org/10.18414/ksz.2021.5.490.
Full text
17
Pogátsa, Zoltán. "Monopoly, sakk vagy póker? A kapitalizmus (félre)reprezentációja a nyilvánosságban." JEL-KÉP, no. 2. klsz (2020): 145–50. http://dx.doi.org/10.20520/jel-kep.2020.2.145.
Full text
18
Kocziszky, Éva. "A globális kapitalizmus „szent család”-ja : Kritikai észrevételek Kierkegaard nyomán." Vallástudományi Szemle 16, no. 1 (2020): 11–24. http://dx.doi.org/10.55193/rs.2020.1.11.
Full textAbstract:
From a contemporary point of view the essay investigates the role, which the concept of family is playing in Christian thought. Starting from Kierkegaard’s Either/ Or through the monastic idea of Agamben, it re-reads some relevant passages of both the Old and the New Testaments. We aim to prove that family and marriage are not synonyms but rather antonyms full of tension as they continuously relate to each other. There is not one single heavenly idea of family in the Bible, not even the often-mentioned Trinity. This identification may be nothing else but an exegetical distortion based on the autocratic position of the church in a medieval society getting ready for Capitalism.
19
Mike, Károly. "Merre vezessen a magyar kapitalizmus útja? Látkép Ronald Coase világítótornyából." Közgazdasági Szemle 63, no. 6 (June 2016): 597–614. http://dx.doi.org/10.18414/ksz.2016.6.597.
Full text
20
Csányi, Gergely, and Fanni Dés. "Bevezető: „A szex politikai gazdaságtana”." Replika, no. 117-118 (2020): 7–9. http://dx.doi.org/10.32564/117-118.1.
Full textAbstract:
A tematikus blokkban szereplő eredeti tanulmányok a budapesti Helyzet Műhely megközelítéséhez kapcsolódnak, mely Kelet-Európa és Magyarország közelmúltbeli történetét a globális tőkés munkamegosztás történetének részeként értelmezi. E megközelítésre, illetve a szexualitás és a globális kapitalizmus kapcsolatát tárgyaló irodalomra hivatkozva e tanulmányok olyan témákat dolgoznak fel, amelyek azt mutatják meg, hogy a szexualitás – a szexuális kizsákmányolás, vagy éppen a szexualitásról szóló diskurzus – Magyarországon milyen összefüggésben van az ország nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt pozíciójával.
21
Kopiec, Piotr. "Idolatria kapitalizmu w perspektywie teologii luterańskiej." Roczniki Teologiczne 66, no. 7 (November 7, 2019): 167–82. http://dx.doi.org/10.18290/rt.2019.66.7-11.
Full textAbstract:
Jednym z bardziej rozpowszechnionych w społeczeństwie przekonań socjologicznych jest teza Maxa Webera o genetycznym związku między protestantyzmem i kapitalizmem. Jej rozpowszechnienie prowadzi niekiedy do fałszywych sądów. Za takie uproszczenie można uznać opinię, że za wyłonienie się kapitalistycznego porządku społecznego odpowiada teologia Lutra. Artykuł dąży do wyjaśnienia twierdzenia, że Marcina Lutra nie można uznać za inspiratora kapitalizmu, pokazuje również, jakie są najważniejsze teologiczne obszary, w których reformator przedstawia swoją myśl dotyczącą porządku ekonomicznego. W tle tego głównego celu opracowanie pokrótce przedstawia zarys szczególnego poglądu, szeroko rozpowszechnionego w różnych koncepcjach dotyczących kapitalizmu i rozważających go w perspektywie religijnej. Prezentuje dwa ujęcia, które należą do najbardziej znanych przykładów takiego myślenia: pojmowanie kapitalizmu jako religii Waltera Benjamina oraz ustalanie współzależności między kapitalizmem a protestantyzmem Maxa Webera.
22
Kopiec, Piotr. "Idolatria kapitalizmu w perspektywie teologii luterańskiej." Roczniki Teologiczne 66, no. 7 (November 7, 2019): 167–82. http://dx.doi.org/10.18290/10.18290/rt.2019.66.7-11.
Full textAbstract:
Jednym z bardziej rozpowszechnionych w społeczeństwie przekonań socjologicznych jest teza Maxa Webera o genetycznym związku między protestantyzmem i kapitalizmem. Jej rozpowszechnienie prowadzi niekiedy do fałszywych sądów. Za takie uproszczenie można uznać opinię, że za wyłonienie się kapitalistycznego porządku społecznego odpowiada teologia Lutra. Artykuł dąży do wyjaśnienia twierdzenia, że Marcina Lutra nie można uznać za inspiratora kapitalizmu, pokazuje również, jakie są najważniejsze teologiczne obszary, w których reformator przedstawia swoją myśl dotyczącą porządku ekonomicznego. W tle tego głównego celu opracowanie pokrótce przedstawia zarys szczególnego poglądu, szeroko rozpowszechnionego w różnych koncepcjach dotyczących kapitalizmu i rozważających go w perspektywie religijnej. Prezentuje dwa ujęcia, które należą do najbardziej znanych przykładów takiego myślenia: pojmowanie kapitalizmu jako religii Waltera Benjamina oraz ustalanie współzależności między kapitalizmem a protestantyzmem Maxa Webera.
23
Polónyi, István. "Az oktatás és a gazdasági fejlődés I." Köz-gazdaság 13, no. 4 (2018): 25–38. http://dx.doi.org/10.14267/retp2018.04.02.
Full textAbstract:
Tanulmányunkban két kérdést igyekszünk megvizsgálni. Az egyik az iskolázottság és a gazdasági fejlődés kapcsolatának speciális (társadalmi, gazdasági – vagy más szóhasználattal kapitalizmus – modellek szerint vett) országcsoportonkénti sajátosságai. A másik a gazdasági fejlődésnek az oktatás (PISA vizsgálatok eredményeivel mért) minőségével és az innovációs teljesítménnyel összefüggő vizsgálata ugyancsak ezen országcsoportokra. Tulajdonképpen úgy is megfogalmazhatjuk kutatási kérdésünket, hogy az iskolázottságnak és az innovációs teljesítménynek a gazdasági fejlettséggel összefüggésben vannak-e a posztszocialista országcsoportra (és azon belül Magyarországra) jellemző fejlődési sajátosságai.
24
Boluk, Stephanie, and Wylie Lenz. "Fertőzés, médiumok és kapitalizmus : A kora modernkori járványoktól a posztmodern zombikig." Apertura 16, no. 1 (2020): 1–23. http://dx.doi.org/10.31176/apertura.2020.16.1.7.
Full textAbstract:
Ez az írás a pestis és a vírusfertőzések fiktív ábrázolásait vizsgálja a technológiai, mediális és gazdasági fejleményekkel összefüggésben. Ben Jonson színdarabja, Az alkimista és Daniel Defoe regénye, A londoni pestis korabeli londoni járványkitörések körül forognak. E tanulmány konstans tényezője London: e helyszínre tekintettel választottuk ki a vizsgált szövegeket, amelyek annak a kora modern kornak a szorongásait közvetítik, amikor a merkantilizmus – a klasszikus politikai gazdaságtan elméletének megfelelően – utat engedett a kialakuló szabadpiachoz kötődő felhalmozási folyamatoknak. Két újabb, fiktív londoni járványkitörés közepette játszódó film szintén a gazdasági tér átalakulásával kapcsolatos aggodalmakat mutat be. Ezekben a művekben azonban a kiérdemesült pestist a fertőző zombi viszonylag új alakja váltja fel, és tölt be ahhoz hasonló funkciót. A Haláli hullák hajnala és a 28 nappal később egyaránt a globális kapitalizmus egyre gyorsuló, virális természetét jelenítik meg. A történelmen átívelő megközelítésünkkel rámutatunk a médiumok és a pestis abból adódó kapcsolatára, hogy a fertőzés ténye nem csupán egy mindenre kiterjedő pestissel kapcsolatos retorikát, hanem egy valóságos retorikai pestist is előhív. Megközelítésünk − az újabb pestissel foglalkozó tanulmányokkal összhangban − hangsúlyt helyez a pestis és a textualitás közötti szoros összefüggésre azáltal, hogy a pestist az egyén és az állam testéről leolvasható szövegként kezeli, az önmagát író, sorozatos fertőzéssel terjedő pestis struktúráját pedig a szubjektum tükreként.
25
Rugraff, Eric, and Magdolna Sass. "A kapitalizmus változatai és technológiai innovációs kapacitás Közép-Európában: Magyarország esete." Külgazdaság 61, no. 11-12 (2017): 58–89. http://dx.doi.org/10.47630/kulg.2017.61.11-12.58.
Full textAbstract:
Közép-Európa volt átalakuló országait „függő piacgazdaságokként” írják le, ahol a külföldi tulajdonban működő vállalatok tevékenysége meghatározó. A cikk azt vizsgálja, hogy a helyi vállalatok technológiai innovatív kapacitásainak alakulására milyen hatása van annak, hogy ezek a gazdaságok a félig sztenderdizált termékek összeszerelésére szakosodtak, amely tevékenységet a multinacionális vállalatok koordinálják és kormányozzák. Az írás a „kapitalizmus változatai” megközelítésen alapul, és magyar autó-, gépipari és elektronikai cégek vállalati szintű K+F és szabadalomadatainak egyszerű statisztikai elemzésére támaszkodik. A szerzők eredményei szerint ezek a külföldi tulajdonban levő leányvállalatok általában nem kapnak arra felhatalmazást, hogy technológiailag innovatív tevékenységekbe invesztáljanak, és a magyar vállalatok technológiai innovációs kapacitása túl alacsony ahhoz, hogy a multinacionális cégek központjait ennek a mandátumnak az átgondolására ösztönözze. Ennek eredményeképpen a külföldi közvetlentőke-befektetésekhez (foreign direct investment – FDI) kapcsolódó technológiatranszfer a helyi vállalatok felé gyenge maradt. Következtetésük szerint az örökölt technológiai gyengeségek és a megfelelő, a fejlett technológiai kompetenciákat vonzó FDI-politika hiánya az iparszerkezet konzerválódásához és a külföldi tulajdonban működő leányvállalatoktól a hazai cégek felé irányuló technológiatranszfer alacsony szintjéhez, illetve a két említett vállalatcsoport közötti együttműködés alacsony szintjéhez vezetett.
26
Nagy, Gábor, and Erika Nagy. "Az állam szerepe a városi terek fogyasztás-központú „újratermelésében”." Tér és Társadalom 33, no. 4 (November 24, 2019): 61–86. http://dx.doi.org/10.17649/tet.33.4.3192.
Full textAbstract:
A városi terek fogyasztásközpontú átalakítása, a folyamat szereplői és viszonyrendszereik a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek kritikai megközelítésű kutatásának fontos kérdéskörévé vált az utóbbi két évtizedben. A fogyasztás dinamikus társadalmi viszonyrendszerként történő értelmezéséből kiindulva – amellyel egyszerre ragadható meg a fennálló társadalmi struktúrák működése, kulturális logikája, és az egyén (mint fogyasztó) ezekre adott válasza – az állam piaci szabályozó-ellenőrző szerepét, pontosabban ennek és társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket „termelő” mechanizmusait mutatjuk be a magyarországi (posztszocialista) átmenet és „perifériás” kapitalizmus kontextusában. Koncepciónkban az állam a piaci szereplők közötti viszonyok alakítója szabályozók és intézményi gyakorlatok révén, amelyek lenyomatai az állam működését formáló társadalmi/hatalmi-térbeli viszonyoknak. Az állam fogyasztáshoz kapcsolódó, egyenlőtlenségeket „termelő” szerepe több térbeli léptékben és dimenzióban is megragadható, tanulmányunkban azonban a városi terekben zajló folyamatokra koncentrálunk. Elemzésünk empirikus része győri esettanulmányra épül, amelynek során kvalitatív módszerekkel próbáltuk feltárni a helyi állam és a többi szereplő viszonyát. A tanulmányban a mellett érvelünk, hogy (i) a fogyasztás szervezeti és térbeli kereteit alakító szabályozás alapvetően a városi gazdaságok/terek fogyasztásközpontú átalakítása irányába hatott, az ebben résztvevők körét a piaci szelekcióra „bízva”; ii) az előbbi folyamatok eredményként kialakult koniktusok egyrészt lassan és inkonzisztens módon formálódó állami szabályozás, és a mögötte húzódó, tőke/állam kapcsolatok metszetében, másrészt a központi állam/lokális állam változó viszonyrendszerében értelmezhetők; (iii) a városi terek fogyasztásközpontú átrendeződésében fölfedezhető a (perifériás kapitalizmusra jellemző) függőségi viszonyok bonyolult rendszere, ami a „sikeresnek” tekintett városok helyi szereplőinek mozgásterét is behatárolja.
27
Wall-Smith, Matthew. "A hálózati társadalom." Információs Társadalom 3, no. 3 (December 1, 2003): 62. http://dx.doi.org/10.22503/inftars.iii.2003.3-4.3.
Full textAbstract:
Az írásbeliség elterjedésének az emberi megismerésre gyakorolt pszichodinamikai hatásait vizsgálva logikusan értékelhetjük és a megfelelő kontextusba helyezhetjük azokat a lehetséges következményeket, amelyekkel a hálózati információs rendszerek tömegessé válása mindennapi gondolati folyamataink alakulásában együtt járhat. Az írásbeliség és a hálózati technológiák összetartó, párhuzamos és divergens hatásainak meghatározásához szükség van arra, hogy az eszközök fejlődését a fogyasztói kapitalizmus erőszakos diktátumain túlmutató szemlélettel tegyük elemzés tárgyává, továbbá elengedhetetlen, hogy az Internet útján megvalósuló lehetőségeket ne kiárusítható tőkének, hanem közösségi használatra szolgáló infrastruktúrának tekintsük.
28
Norkus, Zenonas. "SPARČIOS SĖKMINGOS POKOMUNISTINĖS TRANSFORMACIJOS IR JOS NESĖKMĖS „DĖSNIAI“: DAUGIAREIKŠMIŲ KINTAMŲJŲ KOKYBINĖ LYGINAMOJI ANALIZĖ." Politologija 60, no. 4 (January 1, 2015): 3–52. http://dx.doi.org/10.15388/polit.2010.4.8288.
Full textAbstract:
Straipsnyje pateikiama dedukcinė pokomunistinės transformacijos kelių tipologija ir jų kokybinė lyginamoji analizė (KLA), naudojant kompiuterinę programą TOSMANA. Tipologijoje naudojami trys politominiai (4 reikšmių) kintamieji (pokomunistinės transformacijos orientacija, ekonominis ir politinis išėjimo iš komunizmo būdai) pokomunistinės transformacijos pradinėms sąlygoms ir eigai apibūdinti. Jos baigmės apibrėžtos penkiais dichotominiais kintamaisiais: liberalus demokratinis kapitalizmas; racionalus antrepreneriškas kapitalizmas; liberalioji demokratija; politinis oligarchinis kapitalizmas; valstybinis kapitalizmas. Pokomunistinės transformacijos keliams apibendrinti atliekama daugelio reikšmių KLA, į kurią, be 29 empiriškai stebimų atvejų ir 17 sąlygų konfigūracijų, yra įtraukiami 37 logiškai galimi, bet empiriškai nestebimi sąlygų konfigūracijas reprezentuojantys fiktyvūs atvejai. Pirmą kartą KLAtaikančioje tyrimų literatūroje atliekama sisteminga ir disciplinuota minimalių Boole’io formulių kontrafaktinių prielaidų analizė, kurios pagrindas yra Boole’io distancijų tarp empiriškai stebimų ir vien tik logiškai galimų sąlygų konfigūracijų matavimas bei logiškai galimų atvejų lyginimas su artimiausiais jiems empiriškai stebimais atvejais. Papildžius duomenų rinkmeną kontrafaktinės analizės rezultatais, išvedami du nomologiniai komunistinės sistemos sparčios (per 10 metų) transformacijos į liberalų demokratinį kapitalizmą sąlygų apibendrinimai, kurie gali būti papildyti analogiškais komunizmo transformacijos į racionalų antreprenerišką kapitalizmą, liberalią demokratiją, politinį oligarchinį ir valstybinį kapitalizmą apibendrinimais.
29
Juhász, Lilla. "Néhány marxi gondolat érvényessége az információs társadalomban." Információs Társadalom 7, no. 2 (June 1, 2007): 6. http://dx.doi.org/10.22503/inftars.vii.2007.2.1.
Full textAbstract:
Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy felhívjam a figyelmet, néhány marxi gondolat – alapos revíziónak alávetve – az információs társadalomban is megállja a helyét, amennyiben a vizsgálódást a nyugati civilizáció területére szűkítjük. A marxi elmélet inkonzisztens jellegénél fogva kizárólag azoknak a terminológiai kérdéseknek és megközelítési módoknak az információs társadalom szempontjából való elemzésére vállalkozom, amelyek többször is felbukkannak Marx különböző munkáiban, tehát az életmű egészét áthatják. Szót ejtek a technológiai determinizmusról , a szellemi munkáról , az automatizálásról, a szabadidő-szükségletről, az általános munkáról, a copyright és a copyleft párhuzamos együttéléséről, valamint az „egyesült termelők társadalma” versus kapitalizmus kérdéséről.
30
Iványi, Márton. "A neoliberalizmus pszichopolitikája : Az IKT mint a szubjektiváció és a felügyeleti kapitalizmus katalizátora." JEL-KÉP, no. 3 (2021): 77–89. http://dx.doi.org/10.20520/jel-kep.2021.3.77.
Full textAbstract:
Az információs és kommunikációs technológia (IKT) poszt-foucault-i nézőpontból játszóteret kínál a folyamatosan bővülő neoliberális pszichopolitikának olyan kapcsolódó társadalmi, illetve etikai normái érvényesítése mentén, mint az innováció, a fogyasztás, a teljesítmény és az élvezet, a vállalkozói szellem maguk a szubjektumok által is hovatovább elsajátított elvei. E diskurzust és normatív logikát a maga eszményeivel különféle online és offline reprezentációs minták testesítik meg egy virtuális kultúrában, amely végeredményben az adatgyűjtés hatósugara alá esik. Jelen tanulmány elsődlegesen egy olyan bevezető, provokatív elméleti felütés, amely keretet kínál mind későbbi interdiszciplináris, mind szűkebb értelemben vett társadalomkritikai és szociálpszichológiai vizsgálódások számára.
31
Dessewffy, Tibor. "Az árnyékvilág szociológiája." Információs Társadalom 2, no. 1 (March 1, 2002): 44. http://dx.doi.org/10.22503/inftars.ii.2002.1.3.
Full textAbstract:
A szerző az információs forradalom történetéből kiindulva tesz kísérletet arra, hogy a késő modernitás némely sajátosságára hívja fel a figyelmet. E szociológiai megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a késő kapitalizmus káosza nemcsak a reménytelenség s a technológiai elidegenedettség terepe, hanem e folyamatok mellett nem-szándékolt következményként újra és újra létrejönnek az ellenőrizhetetlen kreativitás, és a rendszer logikájától időlegesen leváló “árnyékos területek” is. A kultúra ott és akkor mutat meglepő minőségi változást, ahol s amikor nem is várnánk, s a futurológusok, utópisták, vagy éppen hosszú távon tervezők “legszebb álmai” úgy válnak valóra, hogy már a manifesztáció pillanatában másodlagosak a megjelenő új érték- és vonatkoztatási keretekben értelmezve.
32
Mihalyi, Peter. "A „washingtoni konszenzus” jelentősége a posztszocialista országok számára." Competitio 8, no. 1 (June 15, 2009): 5–25. http://dx.doi.org/10.21845/comp/2009/1/1.
Full textAbstract:
Kereken 20 éves a washingtoni konszenzus (WK), melynek a mából visszatekintve az a legfőbb jelentősége, hogy deklarálta: nincs kétféle normatív közgazdaságtan – egy az OECD-országokra, egy meg Latin-Amerikára, illetve a fejlődő országokra általában. Véletlen időbeli egybeesés, hogy éppen ekkor omlottak össze a kelet-európai tervgazdaságok is. Az elmúlt 20 év válságait sokan a WK számlájára írják. Ez tévedés. Kétszáz évnyi tapasztalat igazolja, hogy a kapitalizmus elkerülhetetlen sajátossága az üzleti ciklusok hullámzása, a túltermelési válságok 5–12 évenkénti előfordulása, és hozzá tartoznak a rendszerhez a váratlanul kirobbanó pénzügyi válságok is. A mostani is.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: F02, F23, F41, P11, P36
33
Rudowski, Tomasz. "Kapitalizm latynoamerykański: struktura i dynamika." Teka Komisji Politologii i Stosunków Międzynarodowych 15, no. 1 (January 9, 2022): 21. http://dx.doi.org/10.17951/teka.2020.15.1.21-31.
Full textAbstract:
<p>Zamierzeniem artykułu jest analiza i wyjaśnienie struktury i dynamiki kapitalizmu latynoamerykańskiego oraz ukazanie jego typów. Kapitalizm w Ameryce Łacińskiej jest zdecydowanie odmienny od tego, który występuje w państwach Zachodu, dlatego też można zdaniem autora mówić o jego „osobliwości”. W pracy wskazano ponadto główne czynniki determinujące zróżnicowanie kapitalizmu w Ameryce Łacińskiej. Dla ukazania struktury ekonomicznej przedstawiono zagadnienia związane z siłami wytwórczymi i stosunkami produkcji.</p>
34
Pobłocki, Kacper. "Dwie podróże po kapitalizmie, czyli odpowiedź Janowi Sowie." Praktyka Teoretyczna 26, no. 4 (October 8, 2018): 387–410. http://dx.doi.org/10.14746/prt.2017.4.15.
Full textAbstract:
Niniejszy artykuł stanowi odpowiedź na tekst „Kapitalizm. Historia krótkiego trwania – dziewiętnaście Long Reads o »tysiącu lat niewolnictwa«” autorstwa Jana Sowy. Ustosunkowuję się w nim do argumentów i zarzutów sformułowanych przez Sowę, a także przedstawiam własną opinię na temat roli społecznej publikacji naukowych oraz ich funkcjonowania w dyskursie akademickim. Główne kwestie poruszane w tekście to mój stosunek do teorii Karla Polanyi’ego (w szczególności do jego teorii trzech towarów fikcyjnych stanowiących podstawę kapitalizmu), wykładnia teoretycznego znaczenia sporu o pojęcie przestrzeni w analizie kapitalizmu oraz zagadnienie de-okcydentalizacji teorii.
35
Alkan, Yaşar. "Kapitalizm ve Said Nursi nin Kapitalizme Bakışı." Katre, Uluslararasi Insan Arastirmalari Dergisi 2, no. 3 (January 1, 2017): 99–112. http://dx.doi.org/10.31120/0.2018.29.
Full text
36
Kolanović, Maša. "The Transformation of Economic Imagery in Croatian Culture in the 1990s." Colloquia Humanistica, no. 8 (November 27, 2019): 281–310. http://dx.doi.org/10.11649/ch.2019.016.
Full textAbstract:
The Transformation of Economic Imagery in Croatian Culture in the 1990sThe article problematizes the relationship between culture and capitalism in creating a specific economic imagery of the 1990s in the Croatian cultural space as part of the post-Yugoslav context. One of the assumptions in analysing the connection between economics, culture and literature is that different political and economic systems (such as socialism or capitalism) always represent a certain type of culture. It is necessary to have a certain type of culture that will introduce and legitimize certain political and economic systems, which inevitably means that at the same time, certain types of cultural practices will also appear that will challenge and question them. The analysis detects processes of intellectual dismantling and transformation of socialism and creating the foundation for a new "moral and affective economy" (Ahmed, Bowles) of capitalism on post-socialist terrain. The author focuses on three "cultural patterns" (Williams) from the sphere of consumer culture, everyday life, scientific, artistic and cultural literature, through which she follows symptomatic traces of creating, negotiating and opposing the hegemonic culture in early 1990s Croatia. Transformacija ekonomskog imaginarija u hrvatskoj kulturi 90-ih godina 20. stoljeća Članak problematizira odnos kulture i kapitalizma u kreiranju specifičnog ekonomskog imaginarija devedesetih godina u hrvatskom kulturnom prostoru kao dijelu postjugoslavenskog prostora. Temeljno polazište rada jest da da različiti politički i ekonomski sustavi (kao što su socijalizam i kapitalizam) uvijek predstavljaju i određeni tip kulture. Nužno je da određen tip kulture uvede i legitimizira određene političke i ekonomske sisteme što znači da se isto tako javiti i one kulturne prakse koje će ih izazvati, propitivati i oponirati im. Analiza detektira procese intelektualne demontaže socijalizma i kreiranje nove ‘’moralne i afektivne ekonomije’’ (Ahmed, Bowles) kapitalizma na postsocijalističkom terenu. Autorica se fokusira na tri ‘’kulturna uzorka’’ (Williams) iz sfere konzumerističke kulture, svakodnevice, znanosti i umjetnosti koja prati simptomatične tragove u kreiranju, pregovaranju i oponiranju hegemonijskoj kulturi u nastajanju ranih devedesetih godina u Hrvatskoj. Transformacja imaginarium ekonomicznego w chorwackiej kulturze lat dziewięćdziesiątych XX wiekuArtykuł problematyzuje relacje między kulturą i kapitalizmem w procesie tworzenia specyficznego ekonomicznego imaginarium lat 90. w chorwackiej przestrzeni kulturowej jako części przestrzeni postjugosłowiańskiej. Głównym punktem wyjścia artykułu jest przekonanie, że różne systemy polityczne i ekonomiczne (jak np. socjalizm i kapitalizm) zawsze reprezentują określony typ kultury. Określony typ kultury jest niezbędny do wprowadzania i legitymizowania tych systemów politycznych i ekonomicznych, a jednocześnie powoduje on pojawienie się takich praktyk kulturowych, które kwestionują go i zaprzeczają mu. Analiza wykrywa procesy intelektualnego demontażu socjalizmu i tworzenia nowej „moralnej ekonomii” (Ahmed, Bowles) kapitalizmu na postsocjalistycznym terenie. Autorka skupia się na trzech „wzorcach kulturowych” (Williams) ze sfery kultury konsumpcyjnej, życia codziennego oraz nauki i sztuki, w których widać symptomatyczne ślady tworzenia, negocjowania i sprzeciwiania się wyłaniającej się hegemonicznej kulturze wczesnych lat 90. w Chorwacji.
37
Koçoğlu Eyiler, Safura. "Büyük Dönüşüm: Çağımızın Siyasal ve Ekonomik Kökenleri, Karl Polanyi, 1944 (Çev. Ayşe Buğra, 2020)." Üsküdar Üniversitesi Sosyal Bilimler Dergisi 7, no. 12 (2021): 251–59. http://dx.doi.org/10.32739/uskudarsbd.7.12.91.
Full textAbstract:
Kapitalizmin büyük mağduriyetler yarattığı ve insan psikolojisini yıprattığı, fakat yine de insan doğası ile uyumlu başka alternatiflerinin kapitalizm kadar yaygın olmadığı günümüzde insan, bu sistemin içerisinde kalmaya devam ederek olumsuzluklarından kendini koruma yolları aramaktadır. Günümüz insanının en büyük derdi, kuşkusuz böyle bir sistemde günü kurtarmak olmuştur çünkü yarın, bu insan için sadece spekülasyon ve manipülasyondan ibaret meçhule uzanan karanlık bir yol niteliğindedir. Günümüzde COVID-19 pandemisi, bu belirsizliğe yenilerini eklemiş ve sistemin daha insan odaklı politikalar üretmesi gerekliliğini gözler önüne sermiştir. Bu süreçte insanın, yaşatmadan yaşayamayacağı su götürmez bir gerçek olarak karşısında durmaktadır. İnsan, yeni bir büyük dönüşümün eşiğinde midir? Ya kapitalizm daha insan odaklı bir hale getirilecek ya da daha vahşi bir kapitalizm hayatlarımızın gerçeği konumuna gelecektir.
38
Gurtowski, Maciej. "Cyfrowy wyścig zbrojeń w erze ekspansji kapitalizmu nadzoru." Forum Socjologiczne 10 (May 11, 2020): 104–13. http://dx.doi.org/10.19195/2083-7763.10.9.
Full textAbstract:
Amerykańska psycholog społeczna Shoshana Zuboff w swojej najnowszej książce The Age of Surveillance Capitalism nakreśliła kompleksową teorię tłumaczącą przemiany współczesnego ka-pitalizmu. Nazwała go „kapitalizmem nadzoru”, wskazując na kluczową rolę przemian w zakre-sie narzędzi kontroli społecznej. Celem niniejszego referatu jest uzupełnienie koncepcji „kapita-lizmu nadzoru” o wymiar wpływu opisywanych przez Zuboff procesów na sferę bezpieczeństwa. Rozważona zostanie hipoteza, że tak jak kapitalizm przemysłowy określał warunki brzegowe zim-nowojennego wyścigu zbrojeń, tak samo kapitalizm nadzoru Zuboff z koncepcji można interpreto-wać jako koło zamachowe procesu cyfrowego wyścigu zbrojeń.
39
Ratajczak, Mikołaj. "Wprowadzenie do teorii kapitalizmu kognitywnego: kapitalizm kognitywny jako reżim akumulacji." Praktyka Teoretyczna 15, no. 1 (December 15, 2015): 57. http://dx.doi.org/10.14746/prt.2015.1.2.
Full text
40
Mika, Bartosz. "Postkapitalizmy czy kapitalizm 2.0? Pracownicy wiedzy w kapitalizmie kognitywnym." Praktyka Teoretyczna 11, no. 1 (January 1, 2014): 51. http://dx.doi.org/10.14746/pt.2014.1.7.
Full text
41
Ząbkowicz, Anna. "Tale on capitalism of surveillance. Notes on the margins." Ekonomista, no. 4 (December 28, 2022): 509–25. http://dx.doi.org/10.52335/ekon/156782.
Full textAbstract:
Ta próba ustosunkowania się do książki Shoshany Zuboff o kapitalizmie inwigilacji ma na celu nie tyle jej popularyzację, co analizę tematu i pewną syntezę. Analityczny rozbiór służy wyeksponowaniu nowych zjawisk oraz nowych pojęć, za pomocą których Zuboff buduje wizję współczesnej mutacji kapitalizmu. Według niej nowość obecnie polega na tym, że cyfryzacja i inteligencja maszyn pozwalają na śledzenie zachowań użytkowników wirtualnej przestrzeni, często bez ich świadomości lub z pominięciem ich zgody, po to, aby ze sprzedaży prognoz behawioralnych lub na ich podstawie osiągać przychody. Właściciele inteligentnych maszyn tworzą własne algorytmy targetowania, nie poprzestając na tym, co użytkownicy udostępniają dobrowolnie. Artykuł podejmuje następujące kwestie: Czy wobec rozwoju cyfrowej technologii i maszynowej inteligencji przydomek „społeczeństwo informacyjne” jest adekwatny do charakteru zmiany? Czy ranga, jaką nadaje Zuboff zautomatyzowanej inwigilacji w sferze wirtualnej, znajduje oparcie w faktach? Czy samo zjawisko i jego zakres są tak bezprecedensowe, że należy to uznać za odejście od historycznej ścieżki rozwoju kapitalizmu? W kwestii ostatniej, zestawiając argumentację w książce z syntetyczną wiedzą na temat kapitalizmu, artykuł udziela odpowiedzi przeczącej.
42
Honvári, Patrícia. "Amit minden közgazdaságot tanulónak tudnia kell. John Komlos: A valójában létező gazdaság és az emberarcú kapitalizmus alapjai." Közgazdasági Szemle 68, no. 3 (March 16, 2021): 332–36. http://dx.doi.org/10.18414/ksz.2021.3.332.
Full text
43
IŞIKHAN, Buse. "SABRİ ÜLGENER’İN ZİHNİYET ANLAYIŞI AÇISINDAN OSMANLI SOSYAL HAYATI’NIN DEĞERLENDİRİLMESİ." Avrasya Uluslararası Araştırmalar Dergisi 10, no. 32 (September 25, 2022): 368–86. http://dx.doi.org/10.33692/avrasyad.1176869.
Full textAbstract:
Sabri Fehmi Ülgener, Max Weber’in anlamacı yaklaşımından ve din-iktisat ilişkisine dair fikirlerinden etkilenerek Osmanlı toplumunun yapısını ve iktisadi hayatını analiz etmiştir. Max Weber’den aldığı düşünsel mirası, içinde yetiştiği sosyal yapıyla ve Batılı eğitiminin etkisiyle çok yönlü ve detaylı bir şekilde değerlendiren Ülgener kendi bilimsel bakış açısını ve yöntemini geliştirmiştir. Bu bağlamda vasıtalı ve vasıtasız kaynaklar kullanarak yaptığı analizde iktisadi zihniyeti tespit etmiştir. Weber’in kapitalizm-din ilişkisine dair görüşlerini değerlendirmiş ve eleştirdiği noktalarla birlikte kendi savını ortaya koymuştur. Bu bağlamda Osmanlı toplumunda kapitalizmin gelişememesini sadece din unsuruyla temellendirmek yerine birçok toplumsal faktörle ilişkilendirerek izah etmiştir. İslam'ın tasavvufun etkisiyle zamanla gelenekçi ve daha içe dönük bir toplum ve iş ahlakı anlayışını telkin eden bir yapıya dönüştüğünü ve muhafazakâr bir zihniyet yarattığını düşünmektedir. Ayrıca Osmanlı iktisadi hayatını analiz ederken ortaçağlaşma ve ortaçağ zihniyeti kavramsallaştırması yapmış ve Osmanlı ekonomi zihniyetiyle kapitalizm ilişkisine değinmiştir. İç ve dış faktörlerin etkisiyle toplumda oluşan muhafazakâr zihniyetin ve bunun madde insan-ilişkisindeki duruşunun kapitalizmin ortaya çıkmasını engellediği savını oluşturmuştur. Bu çalışmada öncelikle Ülgener’in bilimsel bakış açısının nasıl oluştuğu ve Weber’le olan metodolojik ilişkisi ele alınmıştır. Bununla birlikte Ülgener’in kendine özgü yöntem anlayışı ve kavramsallaştırmalarından bahsedilmiştir. Osmanlı iktisadi hayatına dair analizleri ve neden kapitalizmin gelişmediğine yönelik çözümlemesine değinilmiştir. Daha sonra zihniyet analizi yöntemi temel alınarak Osmanlı toplumundaki kadın ve çocuklarla ilgili toplumsal zihniyetin anlaşılmasına yönelik bir deneme yapılması amaçlanmıştır. Bu bağlamda Osmanlı Devleti'nin tek bir dönemine odaklanmak yerine farklı dönemleri kapsayan örneklerden hareket edilmiştir. Böylece Osmanlı’nın farklı dönemlerine ait zihniyet analizlerinin sunulması amaçlanmıştır.
44
Sowa, Jan. "Kapitalizm. Historia krótkiego trwania – Dziewiętnaście Long Reads o „Tysiącu lat niewolnictwa”." Praktyka Teoretyczna 26, no. 4 (October 8, 2018): 362–86. http://dx.doi.org/10.14746/prt.2017.4.14.
Full textAbstract:
Niniejszy tekst stanowi krytyczny esej poświęcony książce Kacpra Pobłockiego Kapitalizm. Historia krótkiego trwania. Zawiera on szereg luźno powiązanych uwag dotyczących kwestii założeń metodologicznych, wartości eksploatacyjnej, aktualności i nowatorskości, a także społecznego funkcjonowania książki Pobłockiego. Spośród poruszanych tu problemów trzy mają dominujący charakter: metodologiczny problem wyjaśnienia początków kapitalizmu oraz społecznego znaczenia systemu (debata między marksizmem a teorią zależności); omówienie historycznych przykładów niekapitalistycznych systemów społecznych; problem teleologii historii w wyjaśnieniach historycznych oraz jego ukryta obecność w terminologii sugerującej liniowy rozwój historii ludzkości.
45
Morkūnas, Zigmantas. "Ekonomika ir politika." Problemos 11 (September 29, 2014): 117–18. http://dx.doi.org/10.15388/problemos.1973.11.5515.
Full textAbstract:
1971 m. Vilniaus universitete Romualdas Dabkus apgynė filosofijos mokslų kandidato disertaciją „Ekonomikos ir politikos santykis socializmo ir komunizmo statyboje“. Oficialieji oponentai: prof. dr. R. Plečkaitis, filos. kand. doc. V. Lazutka. Disertacijoje analizuojama, kokią reikšmę ekonominių socializmo prielaidų formavimasis turėjo moksliniam kapitalistinės visuomenės aiškinimui, aptariamas socialistinės revoliucijos prielaidų savitumas šiuolaikiniame kapitalizme, ekonomikos ir politikos santykis pereinamuoju iš kapitalizmo į socializmą laikotarpiu, nagrinėjamos ekonominės prielaidos, sąlygojančios socialistinės valstybės sunykimą ir komunistinių ekonominių santykių formavimąsi.
46
Birač, Dimitrije. "Politička ekonomija Hrvatske." Politička misao 57, no. 3 (November 5, 2020): 63–98. http://dx.doi.org/10.20901/pm.57.3.03.
Full textAbstract:
Rad se ponajviše bavi analizama hrvatskih ekonomista o procesu pretvorbe i privatizacije 1990-ih. Posljednjih desetljeća, posebno od prvih višestranačkih izbora u travnju 1990., proces političko-ekonomske transformacije presudno je utjecao ne samo na društveno-ekonomsku strukturu Hrvatske nego i na hrvatsku polit-ekonomsku misao. Pregledom znanstvenih radova hrvatskih ekonomista, polit-ekonomista i sociologa te njihovom daljnjom analizom rad ima ambiciju pridonijeti novom pristupu proučavanja procesa pretvorbe i privatizacije. Uza sve razlike u mišljenjima te istraživačkim zaključcima, hrvatski analitičari u jednom su suglasni – bez pretvorbe i privatizacije ne bi se razvio ni kapitalizam u Hrvatskoj. U ovom radu razvija se teza da je proces pretvorbe i privatizacije u suštini bio obnova kapitalizma putem primarne akumulacije kapitala. Ono što se još naziva i divljim kapitalizmom, crony, pa i tajkunskim kapitalizmom, zapravo je bio uobičajeni tijek nastanka i razvoja kapitalizma periferije. Pritom se njegova specifična osobina tiče nacionalne države kojoj je pripala uloga stvaratelja sistema i vladajuće klase, umjesto da se zbilo obrnuto – da je vladajuća klasa stvorila državu i ekonomski sistem. Istovremeno je namjera rada pokazati da nisu dovoljno precizne tvrdnje prema kojima je proces pretvorbe i privatizacije trebao i mogao biti pravedniji u slučaju pobjede druge političke opcije. Na temelju navedenog može se bolje razumjeti paradoks da je Hrvatska u proces pretvorbe i privatizacije ušla kao jedna od zemalja s najboljim pretpostavkama, a iz njega izašla kao jedan od najneuspješnijih primjera.
47
Norkus, Zenonas. "KOOPERACIJA PRIEŠ RINKOS IR VALDŽIOS NESĖKMES, ARBA KAIP ANKSČIAU LAIKO SUKURTI GERĄ KAPITALIZMĄ." Problemos 82 (January 1, 2012): 27–58. http://dx.doi.org/10.15388/problemos.2012.0.725.
Full textAbstract:
Skiriama Tarptautiniams kooperatyvų metamsStraipsnyje nagrinėjamas kooperacijos sąjūdžio vaidmuo kapitalizmo raidoje. Nors šis procesas gali baigtis tobulo kapitalizmo sukūrimu, – jo vaizdą pateikia išsamios tobulai konkurencingų rinkų sistemos visuotinės pusiausvyros modelis neoklasikinėje ekonomikoje, kuris yra neoliberalios globalistinės politikos teorinio įkvėpimo šaltinis, – tikrajam kapitalizmui būdingos įvairios ydos, vadinamosios rinkos nesėkmės. Jų priežastys yra ne visų rinkų egzistavimas ir nepakankamas esamų rinkų išsivystymas, taip pat galios ir informacijos asimetrija realiose rinkose. Šių nesėkmių stebėjimas yra vienas iš geresnės alternatyvios ekonominės sistemos – socializmo – paieškų šaltinių. Du pagrindiniai socializmo modeliai yra dėl valdžios nesėkmių žlugęs valstybinis socializmas ir kooperatinis socializmas, kurį tik iš dalies (bet taip pat nesėkmingai) įgyvendino komunistinė Jugoslavija. Nors alternatyvios ekonomiškai pranašesnės už kapitalizmą ūkinės sistemos vizija yra utopinė, vartotojų, kredito ir vertikali gamybinė smulkiųjų gamintojų kooperacija gali geriau už valstybinį kapitalizmą neutralizuoti daugelį rinkos nesėkmių besivystančiose šalyse, kokia buvo ir tarpukario Lietuva. Pirmame straipsnio skirsnyje apžvelgiamos skirtingų ekonominės kooperacijos sričių institucijos, antrame analizuojamos kooperacijos sąjūdžio ideologinės doktrinos, trečiame lyginamos rinkos, valstybinės valdžios ir kooperacijos nesėkmės. Teigiama, kad stipri, nors ir klaidinga ideologija gali padėti sušvelninti kooperacijos nesėkmes – ištaisyti rinkos nesėkmes pasitelkiant valstybės remiamą kooperaciją. Ketvirtame skirsnyje šis teiginys iliustruojamas aptariant kooperacijos ekonominį vaidmenį tarpukario Lietuvoje, kur susiformavo savita periferinio kapitalizmo atmaina – valstybinis kooperatinis kapitalizmas.Pagrindiniai žodžiai: konkurencija, kooperacija, rinkos nesėkmės, valdžios nesėkmės, kooperacijos nesėkmės, kooperatinis socializmas, valstybinis kooperatinis kapitalizmas.Cooperation Against Market and Government Failures, or How to Build Good Capitalism Ahead of TimeZenonas NorkusSummaryThe paper discusses the role of the cooperation movement in the long-term development of capitalism. This process may end with the perfect capitalism as a complete system of perfectly competitive markets represented in the neoclassical general equilibrium model which is the theoretical source of inspiration for the neoliberal globalist policies. However, real capitalism is imperfect because of numerous market failures. Main causes of these failures are incompleteness and underdevelopment of markets, as well as power and informational asymmetries on the really existing markets. The observation of these imperfections is an inspiration source searching for an alternative and allegedly better socialist economic system. The two main models of socialism are state socialism, which has collapsed because of the massive government failures, and cooperative socialism, which was only partially realized in Communist Yugoslavia and also broke down. However, although the dream about the superior economic alternative to capitalism is an utopia, the consumer, credit and vertical production cooperation between small producers is superior to state capitalism in coping with market failures in the developing countries, interwar Lithuania (1918–1940) being an exemplary case for this statement. The first section of the paper provides the survey of the economic institutions of cooperation in various areas, the second one discusses the ideologies of cooperation movement. Then the comparison of the failures of market, government, and cooperation follows in the third section. Main conclusion is that strong (even if false) ideology can mitigate the failures of cooperation, empowering the cooperation movement helped by the state to correct market failures. In the concluding fourth section this statement is exemplified by the case study of the economic role of the cooperation movement in the interwar Lithuania, where this movement contributed to the building of a distinctive version of the peripheric capitalism – a state cooperative capitalism.Keywords: competition, cooperation, market failures, government failures, cooperation failures, cooperative socialism, state cooperative capitalism.
48
Bielskis, Andrius. "Kooperacija ir išsilaisvinimo politika: Aristotelis ir Marxas." Sociologija. Mintis ir veiksmas 34, no. 1 (January 1, 2015): 35–61. http://dx.doi.org/10.15388/socmintvei.2014.1.7459.
Full textAbstract:
Straipsnyje analizuojama alternatyvi išsilaisvinimo politikos samprata remiantis Aristotelio ir Karlo Marxo idėjų analize. Teigiama, kad ši samprata turi būti siejama su specifine tikėjimo, esminės veikimo ir orientavimosi pasaulyje funkcijos, samprata, padedančia kritiškai žvelgti į dominuojančias ideologijas ir deformuotas politinės galios institucijas. Aristotelio zoon politikon koncepcija yra pakartotinai interpretuojama kaip žmogiškai būčiai esminė intersubjektyvi kooperacija. Straipsnyje analizuojama ontologinė kooperacijos samprata aptariant tris svarbiausius jos komponentus: asimetriją/simetriją, tikslinamą ir įprasminimo/prasmės struktūras. Išskleidus šias sąvokas tampa įmanoma filosofinė neoliberalaus kapitalizmo kritika. Tariant, kad kapitalizmas yra grįstas pelno maksimizavimo institucionalizavimu, prasmingo darbo/veiklos pajungimu abstrakčiam kapitalui, privačios gamybos priemonių nuosavybę turinčiųjų gamybos proceso visiška kontrole ir daugialypių žmogiškų santykių suprekinimu, kapitalo cirkuliacijai būdinga logika yra iracionali, vertinant intersubjektyvios kooperacijos požiūriu. Straipsnio pabaigoje pateikiama glausta ekonominės demokratijos samprata.
49
Simonovits, András. "A kapitalizmus újratervezése, Szerkesztette: Michael Jacobs és Mariana Mazzucato (a 2016-os angol kiadást fordította: Felcsuti Péter), Kossuth Kiadó, Budapest, 2018, 384 oldal." Külgazdaság 62, no. 11-12 (2018): 95–100. http://dx.doi.org/10.47630/kulg.2018.62.11-12.95.
Full text
50
Tóth, Andrea. "Identitáspolitikák válsága." Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat 10, no. 1 (June 30, 2020): 24–38. http://dx.doi.org/10.14232/tntef.2020.1.24-38.
Full textAbstract:
Korunk társadalmait sokféle jelzővel lehet és szokás leírni; többek között beszélünk hálózati társadalomról, az információs társadalom valós virtualitásáról, technokulturális társadalomról, vagy globalizált társadalomról. Ezekben az „új” információs hálózatok által hajtott, globális kapitalizmus által uralt, radikális technológiai változásokkal áthatott társadalmakban a végtelen számú elérhető kapcsolat és a nyitott tartalom-alakítás ellenére egyre jelentősebbé válik a több síkon érzékelhető és értelmezhető szakadék problémája, a társadalmi szakadék elmélyülése a hatalomhoz/információhoz/financiális tőkéhez való hozzáférés mentén. A jelen társadalmi életet minden szinten a töredezettség, a részlegesség, a különbségek hangsúlyozása, a „metaszint” felbomlása hatja át; az a posztmodern állapot, ahol a „poszt” elsősorban a nagy magyarázó narratívák, az egységesség, az egyetemesség „utániságot” jelenti társadalomtörténeti, szociológiai és gazdasági értelemben egyaránt. Ezek az egyre táguló szakadékok egyre nagyobb hullámokat vetnek a posztmodern társadalmakat jellemző, az etnicitás, a faj, a nem, a szexualitás, a vallás, a földrajzi régió, a kontinens, a nemzet történelmileg elhallgatott narratíváit kihangosító identitáspolitikák körül is. Röviden: a 21. század elején az identitáspolitikák „újratárgyalásának” lehetünk tanúi. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam az identitáspolitikák újratárgyalásának folyamatát a centrum és a félperiféria késő modern társadalmaiban, különös tekintettel a centrumot és a félperifériát elválasztó társadalmi és kulturális különbségekre. A tanulmány a személyes etnográfia eszközeit használó útkeresési kísérlet arra, hogy miként juthatunk el a különbségekre építő részleges „mikro-politikák” felől egy reakciós fundamentalizmust elkerülő, posztidentitáspolitikai makro-politikai platformra, ahol a közös cselekvés kiindulópontja nem a „kik vagyunk?” kérdés megválaszolása, hanem egy közös jövő építése a „mit akarunk?” alapján.