Academic literature on the topic 'Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem'

A tanulmány az erdélyi magyar pszichológia, s különösen a kísérleti megközelítés és az oktatás alakulásával foglakozik a kezdetektől 1989-ig. A kezdeteket a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításától (1872) a felszámolásáig (1919) tartó időszakban Parádi Kálmán, első erdélyi „Physiológiai lélektan”-a (1887), Lechner Károly pszichiáterprofesszor, Palágyi Menyhért filozófus reakcióidő-vizsgálatai (1906) és Böhm Károly filozófiaprofesszor tevékenysége illusztrálja. A két világháború között Erdélyben csak a kolozsvári román I. Ferdinánd Király Egyetemen volt lehetőség pszichológiát és filozófiát tanulni; a pszichológiai érdeklődést egyesületek, folyóiratok tartották fenn. A második bécsi döntés utáni időszakban (1940–1944), a Szegedről Kolozsvárra visszaköltözött egyetem Lélektani Intézetében (professzor: Várkonyi Hildebrand Dezső), majd 1945–1959 között létrejött Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai Tanszéke (vezetője 1946–1947-ben Harkai Schiller Pál, majd Zörgő Benjamin) tevékenységéhez kapcsolódik a képzés és kutatás. A következő fejlődési szakasz a kényszeregyesített Babeş-Bolyai Egyetem Pszichológiai Tanszéke magyar tagozatának munkájához (Zörgő Benjamin, Fodor Katalin, Kulcsár Tibor) kapcsolódik. 1982 és 1989 között a romániai pszichológia teljes betiltása következik be, és csak Ceauşescu diktatúrájának 1989-es megdöntése után szerveződik újra.

Steinberger Sarolta (1875–1966) szülész-nőgyógyász, az első nő, aki diplomát kapott a budapesti egyetemen. 1875. szeptember 12-én született Tiszaújlakon, egy jómódú zsidó család hetedik gyermekeként. Magánúton végezte el a gimnáziumi tanulmányait és érettségizett a kolozsvári Református Kollégiumban. Ferenc József 1895. november 18-án kelt „legfelsőbb rendelete,” valamint Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 19-én tartott királyi leirata lehetővé tette a nők felvételét az orvostudományi, bölcsészettudományi és gyógyszerészi tanulmányokra az egyetemeken. A rendelet utat nyitott Steinberger Sarolta előtt is, akit 1900. november 3-án avattak fel első magyar Pesten végzett orvosnőként. Ezután külföldön folytatta a szülészet és a nőgyógyászat tanulmányait, de balneológusként is dolgozott a Kárpátalja középső részén található Visk Gyógyfürdőben. Hazatérése után orvosként kezdett dolgozni a Tauffer Klinikán. Az alapítóról, Tauffer Vilmosról elnevezett klinika 1881-ben kezdte meg működését, később 1898-ban az épület egy újabb szárnnyal bővült. Később 1928-ban kinevezték az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) főorvosává. 1944-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1944-től haláláig. 1966. november 24-én nyugdíjba ment, mely időszakot a pesthidegkúti otthonában töltött. Egész életében kiváló orvos volt, de folyamatosan küzdenie kellett a különböző formákban megnyilvánuló megkülönböztetés ellen, mint nő, mint egy zsidó ember, mint egy „aggszűz”, ami egész életét végigkísérte. Fotó: Radnóti Zoltán: A legújabbkori Sára élete – Az életet adó – (Életmesék XV.)