To see the other types of publications on this topic, follow the link: Történetírás.
Journal articles on the topic 'Történetírás'
Create a spot-on reference in APA, MLA, Chicago, Harvard, and other styles
Consult the top 31 journal articles for your research on the topic 'Történetírás.'
Next to every source in the list of references, there is an 'Add to bibliography' button. Press on it, and we will generate automatically the bibliographic reference to the chosen work in the citation style you need: APA, MLA, Harvard, Chicago, Vancouver, etc.
You can also download the full text of the academic publication as pdf and read online its abstract whenever available in the metadata.
Browse journal articles on a wide variety of disciplines and organise your bibliography correctly.
1
Csíki, Tamás. "Az egyháztörténet-írás "új útjai" az 1930-as években." Egyháztörténeti Szemle 23, no. 3 (November 29, 2022): 5–19. http://dx.doi.org/10.54231/etszemle.2022.3.1.
Full textAbstract:
A tanulmány az 1930-as évek egyháztörténet-írását vizsgálja. A teológusok és a "laikus" történetírók részvételével zajló, a diszciplína helyzetére fókuszáló vitákat mutatja be, melyek a teológiai és a történeti tudás, illetve a vallásos hit és a tudományos megismerés kapcsolatának problematikáját is reflektálták. Utal a studium állandó jelzőinek ("katolikus" és "protestáns") használatára és jelentéseire, majd a Magyar Katolikus Történetírók Munkaközössége áltak kiadott Regnum című folyóirat pályájuk elején álló szerzőinek tanulmányaival azt szemlélteti, hogy a szellemtörténet, a népiségtörténet, valamint a társadalomtudományos történetírás milyen tematikai és módszertani lehetőségeket kínált a megújuló egyháztörténet számára.
2
Tóth, Iván. "Klasszikus minták az imbrosi kritobulos kortörténetének prooimionjában." Antik Tanulmányok 58, no. 2 (December 1, 2014): 289–308. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.58.2014.2.6.
Full textAbstract:
Az imbrosi Kritobulos a Halósis egyik legbecsesebb forrásának szerzőjeként ismert. Az 1451-től 1467-ig eltelt időszakot felölelő kortörténete azonban nem csupán történeti adatok tárháza, de a késői bizánci történetírás kiemelkedő alkotása is. Régtől fogva ismert tény, hogy Kritobulosra nagy hatást gyakoroltak a klasszikus szerzők, kiváltképp az athéni Th ukydidés. Ennek ellenére viszonylag kevés tanulmány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezek a klasszikus minták miként jelennek meg művében. A tanulmányban megkísérlem — új párhuzamokat is felfedve - bemutatni a prooimionban és az ajánlólevélben felbukkanó történetírói toposzokat és Kritobulos irodalmi utánzásának főbb sajátosságait.
3
JÁKFALVI, Magdolna. "A PHILTHER-MÓDSZER MINT SZÍNHÁZTÖRTÉNET-ÍRÁS." Hungarológiai Közlemények 20, no. 2 (December 10, 2019): 1–16. http://dx.doi.org/10.19090/hk.2019.2.1-16.
Full textAbstract:
Tanulmányom azt a kutatást ismerteti, mely az elmúlt hetven év színházi eseményeinek rekonstrukciójához formázott elemzési módszert, a Philthert. Az a felismerés motiválta, hogy miközben a színháztörténet-írás metodikája intézmények és alkotók történetével készíti el összefüggő események múltbéli hálóját, hiányként jelenik meg a történetírás narratívája maga. Az államszocialista kulturális események ezzel a történetírói folyamatelemzéssel nehezen közelíthetők, hiszen az őket az emlékezetben tartó narratívák is cenzúrázott narratívák, az emlékek átírása, elvesztése, meghamisítása kettős történetet rajzol elénk: a hivatalos és a második nyilvánosságból megmaradt emlékhelyeket. A színházi előadás elemzése esztétikai értékek rekonstruálásán át mikrotörténetet ír, s a kulturális kontextus, a hatástörténet egy-egy eseményhez köthető elemzésével jut el titkos, eldugott összefüggések, átírt jelenségek észleléséhez, értéséhez. A Philther elnevezésű módszer bemutatása e tanulmány célja.
4
Gyáni, Gábor. "A történetírás és a történelemtanítás konfliktusa." Iskolakultúra 25, no. 7-8 (2015): 62–67. http://dx.doi.org/10.17543/iskkult.2015.7-8.62.
Full text
5
Dávid, Rebeka. "Történetírás vagy emlékezetpolitika? Egy intézmény a pártállami időkből." Múltunk 67, no. 4 (2022): 236–40. http://dx.doi.org/10.56944/multunk.2022.4.10.
Full text
6
Borzsák, István. "A bibliai paradicsomtól Mozart Pásztorkirályáig." Antik Tanulmányok 46, no. 1-2 (June 1, 2002): 25–36. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.46.2002.1-2.2.
Full textAbstract:
Metastasio, Mozart Pásztorkirályának (Il re pastore) librettistája, Curtius Rufus és Iustinus nyomán írta meg szövegkönyvét - korának és Mária Terézia udvarának kívánalmai szerint - kellő bonyodalmakkal. A Nagy Sándor kegyéből királyi trónra ültetett Aminta nem más, mint az ókori szerzőktől emlegetett Abdalonymus, mitikus keleti hagyományok hordozója, akinek alakját a római annalisztika (Fabius Pictor) az ősrómai eszményeket megtestesítő (kitalált) Cincinnatusszá formálta. Az orientalista W. Fauth nemrég ennek a keleti hagyománynak messze szétágazó dokumentumkincsét tárta fel nagy ívű tanulmányában, amelyből a klasszikus filológus váratlan összefüggéseket állapíthat meg az ókori Kelet uralkodószimbolikájának kozmológiai vonatkozásai és a görög-római kultúra eddig nem magyarázott jelenségei (a paradicsomleírások; Roma quadrata;a római történetírás kialakulásának politikai motívumai stb.) között. A téma kiegészítéséül kínálkozott az osztrák Miksa főherceg (a későbbi császár és király) bécsi vadaskertjének egykorú (XVI. századi) leírása mint az antik paradicsomelképzelések megvalósítási kísérlete az újkori Európában.
7
Szögi, László. "EGYETEMJÁRÁS KUTATÁSA EURÓPÁBAN." Gerundium 12, no. 3-4 (December 28, 2021): 53–68. http://dx.doi.org/10.29116/gerundium/2021/3-4/5.
Full textAbstract:
A külföldi egyetemjárás, a peregináció történetének kutatása Európa valamennyi nemzete számára fontos téma. Az európai centrum, azon országai, ahová irányult a peremvidékekről az egyetemjárás, elsősorban befogadó egyetemekkel rendelkeztek, és számukra fontos saját kapcsolataik és vonzáskörzetük vizsgálata. Ez elsősorban az itáliai, francia és német egyetemek esetében jellemző. Ugyanakkor ők is vizsgálják saját egyetemjárásukat a centrum más régióival kapcsolatosan. Az Európa északi, keleti és déli végein található országok egy részének viszonylag korán alakultak saját egyetemei, de mégis nagy számban küldtek diákokat a centrum országok egyetemeire, így ennek kutatása számukra is fontos. Például a spanyol és portugál történetírás számára fontos kérdés a francia és itáliai egyetemjárás vizsgálata. Skandinávia és Közép-Európa régebbi államaiban ugyan viszonylag korán létrejött egy-egy univerzitás, de ezek működése nem volt állandó, így e nemzetek értelmiségének döntő többsége külföldi egyetemeken nevelkedett. A 19-20. században függetlenné vált kisebb európai államokra mindez fokozottan igaz, így számukra még inkább fontos nemzeti értelmiségük kialakulásának vizsgálata. A tanulmány e kérdéseket tárgyalja bemutatva az e témakörben végzett kutatásokat.
8
Iván, Tóth. "Irodalmi minták és hatások II. Mehmed drinápolyi beszédében." Antik Tanulmányok 63, no. 1 (June 2019): 55–66. http://dx.doi.org/10.1556/092.2019.63.1.3.
Full textAbstract:
E tanulmány bemutatja, hogy az egyik utolsó bizánci történetíró, Michaél Kritobulos hogyan alkalmazta az irodalmi utánzás eszközét II. Mehmed szultán drinápolyi beszédében. Megpróbálja feltárni a beszédben olvasható hosszabb történeti ekphrasis irodalmi mintáit és szerepét, majd az orációban található rejtett történetírói reflexiókat vizsgálja. Közismert tény, hogy a klasszikus szerzők történeti szereplőik beszédeiben számos alkalommal implicit módon saját nézeteiket szólaltatják meg a történelemről és a történeti megismerésről. Mehmed beszédének egyes mondatai arra utalnak, hogy e jelenség nemcsak a klasszikus, de a késő bizánci történetírásban is felfedezhető.
9
Fisli, Éva. "Nyersanyagból történetek. Spanyol polgárháborús sajtóillusztrációk a harmincas évek Magyarországán." Per Aspera ad Astra 8, no. 2 (March 21, 2022): 99–112. http://dx.doi.org/10.15170/paaa.2021.08.02.06.
Full textAbstract:
A sajtófotók transznacionális terjedésének mikéntjét vizsgálva nem csupán a vizuális nyersanyagok terjesztését, hanem a képügynökségek átpolitizálódását is nyomon követhetjük; utóbbiak egyszerre alkottak nemzetközi kereskedelmi hálózatot és voltak maguk is, az 1920-as évek végétől kezdve világszerte, – különféle módon és mértékben – alakítói az általuk kiszolgált társadalmak sajtójának és közvéleményének. A sajtófotó egyfelől tehát sajtóillusztrációként vizsgálható; a különféle újságokban megjelent oldalakon a kép és szöveg viszonya sokat elárul a képek felhasználásának és a politikai hangsúlyok alakításának módjairól. Másfelől a már megszűnt képes magazinok fennmaradt archívumaiban – így a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, az általam kezelt nemzetközi gyűjteményben – maguk a szerkesztéshez használt press printek is fellelhetők: rajtuk keresztül követhetővé válik a munkafolyamat, amely során a papír pozitívok többnyire retusálva, megvágva, átszövegezve kerültek a nyilvánosság elé. Írásomban a felhasznált fotók – negatívok és sajtóillusztrációk közötti – köztes helyzete, a verziókon hordozott, megfejthető jelek és nyomok, múzeumi használatra szánt későbbi reprodukcióik, végsősoron az őket válogató, alakító (szerkesztői) és megőrző (archiváló) gyakorlat érdekel. Legfőképpen pedig az, mihez kezdhet a fényképekkel ma a történetírás.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
10
Berkes, Lajos. "Magyarok Nikétas Chóniatésnál." Antik Tanulmányok 55, no. 1 (June 1, 2011): 49–69. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.55.2011.1.3.
Full textAbstract:
Nikétas Chóniatés a 12. század legjelentősebb és legismertebb bizánci történetírója. A dolgozat célkitűzése a szerző magyarokról szóló tudósításainak vizsgálata, különös tekintettel a történetíró magyarokról kialakított képére. Az elemzés kisebb részben a Chóniatés alkalmi beszédeiben található elszórt adatokra, nagyobb részben kortörténetének magyarokra vonatkozó szemelvényeire támaszkodik. A szöveg vizsgálata alapján két főbb következtetést vonhatunk le: 1. Nikétas Chóniatés magyarságképét alapvetően kora sztereotípiái határozták meg, de olykor már érezhető nála is a 12. századi Bizánc nyitottabb magatartása az idegenekkel szemben. 2. Chóniatés elbeszélésében a magyarok ugyanúgy „statiszták” csupán, mint a többi nem bizánci nép, az ábrázolás pedig gyakran a szerző történetírói felfogásának van alárendelve.
11
Gyimesi, Zoltán. "Thomas S. Kuhn gondolatainak szerepe a földrajztudomány történetének kontextualista elbeszélésében." Tér és Társadalom 25, no. 1 (March 1, 2011): 81–100. http://dx.doi.org/10.17649/tet.25.1.1774.
Full textAbstract:
A tudományos tudás filozófiai és történeti vonatkozásai elengedhetetlenek a nemzetközi társadalom-földrajzi szakirodalomban érvényesülő, episztemológiailag különböző irányzatok pluralizmusának érdemi megértéséhez. Ezeknek az irányzatoknak a világos és megfelelő közvetítése nélkül a feltehetően posztszocialista állapotban lévő hazai társadalomföldrajzban uralkodó filozófiai identitásválság csak fokozódhat. Thomas S. Kuhn és a társadalomföldrajz találkozása jó esettanulmányt képez a tudománytörténet-írás kontextualista megközelítéseinek bemutatásához. Kuhn gondolatait a tudományos diskurzusok vitáiban folyamatosan kontextusán kívül értelmezték újra, és az aktuális tudományos érdekeknek megfelelően mozgósították fogalmait. A „kvantitatív forradalom” olyan pozitivista narratívát konstruált, amely Kuhn „tudományos forradalmának” kifejezésére és a paradigmák progresszív sorára leegyszerűsített „kuhni modellre” támaszkodott, mindez pedig a múlt újraírását szolgálta a jelen álláspontok érdekében. Később, a „forradalom” kritikai újraértelmezése során a „modell” tudománytörténeti alkalmasságát alapvetően elvetették, annak ellenére, hogy Kuhn több gondolata eredetileg anti-pozitivista és erősen kritikus volt. Ugyanakkor éppen a kritikai átértékelések közepette jelentek meg az első kontextualista gondolatok, melyek nagyon hasonlítottak Kuhn eredeti elképzeléseire az analógiák heurisztikus jelentőségéről, a szemléletek inkommenzurabilitásáról, a pedagógia és a képzés szerepéről a tudósközösségben, de leginkább a prezentista történetírás éles kritizálásáról. A tanulmány célja, hogy bemutassa Kuhn szövegbeli, szemléleti és történelmi kontextusát az angolszász és a magyar interpretációk kritikai elemzésével, hogy ismertesse a kontextualista és szociológiai megközelítéseket a magyar földrajzosok számára a történeti elbeszélés szempontjából.
12
Gyúrósi, Pál. "A magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások az 1920-as években." Külügyi Műhely 4, no. 2 (2022): 101–23. http://dx.doi.org/10.36817/km.2022.2.5.
Full textAbstract:
A kutatás alapötletét az adta, hogy a két háború közötti időszak magyar-csehszlovák kétoldalú kapcsolatok nincsenek kellőképpen feltérképezve. A magyar történetírás a multilaterális szintre, elsősorban a Kisantantra koncentrált, a cseh(szlovák) történeti kutatás pedig a korabeli magyar politikát kívánja bemutatni és megértetni, miközben a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fontosságát is hangsúlyozza. A korabeli kapcsolatkeresés azonban nem volt véletlen: az Osztrák-Magyar Monarchia egységes piaca után az új államok aránytalan gazdasági struktúrával rendelkeztek, amelyekben olyan alapvető termékek is hiányoztak, mint a szén vagy a liszt. Kutatásom középpontjában az a kérdés áll, hogy a két, számos konfliktus által elválasztott ország között mennyiben volt lehetséges egy normális politikai és gazdasági kapcsolat kialakítása. A korszakban két magas szintű politikai találkozó volt, mindkettőre 1921-ben került sor. Bár a két ország vezetése ezt követően kerülte ezeket, az 1921-ben felállított négy bizottság (jogi-politikai, pénzügyi, gazdasági, közlekedési) időről időre megvitatta a két ország közötti legégetőbb kérdéseket az 1920-as években. A gazdasági és kereskedelmi érdekek által inspirált tárgyalások 1927-ben látszólag eredményre vezettek, amikor hatályba lépett a két ország között a kereskedelmi szerződés. Összességében azonban ez sem normalizálta a két-oldalú kapcsolatokat, miközben a nagy gazdasági világválság olyan folyamatokat indított el, amelyek a kétoldalú gazdasági közeledés kiváltó okait is megszüntették.
13
Marchut, Réka. "Politika, publicisztika, történetírás az önazonosság jegyében (Paál Vince: A politika és a publicisztika vonzásában. Gratz Gusztáv pályafutása. Budapest: Wolters Kluwer Hungary, 2018.)." REGIO 27, no. 4 (March 31, 2020): 192. http://dx.doi.org/10.17355/rkkpt.v27i4.293.
Full text
14
Bácsatyai, Dániel. "Történetírás és történetírók az Árpád-kori Magyarországon (XI-XIII. század közepe) [The writing and writers of history in Árpádera Hungary, from the eleventh century to the middle of the thirteenth century]. By László Veszprémy. Budapest: Line Design, 2019. 464 pp." Hungarian Historical Review 10, no. 1 (2021): 155–59. http://dx.doi.org/10.38145/2021.1.155.
Full text
15
Pléh, Csaba. "Psychologists and historians: Two target groups and two versions of writing history of psychology." Magyar Pszichológiai Szemle 69, no. 3 (September 1, 2014): 547–65. http://dx.doi.org/10.1556/mpszle.69.2014.3.5.
Full textAbstract:
Az utóbbi negyed században a pszichológiatörténet művelésének is két jellegzetes attitűdje alakult ki. A hagyományos, klasszikus pszichológiatörténet-írás első lépéseitől (Dessoir, Baldwin) kezdve klasszikusaiig (Boring, Fraisse) szakmai önbemutatási célokat követ. Nem véletlen, hogy művelői is többnyire kiváló pszichológusok, s célja a szakmai szocializáció elősegítése pszichológusok számára. Az új történetírás, Ben-David, Kurt Danziger, Mitchell Ash, Martin Kusch munkáitól kezdve a pszichológiát mint tudományt s hivatást is hagyományos történeti módszerekkel s keretekben kezeli. Levéltári feltárást kombinál nagy léptékű társadalmi elemzéssel, s mindenképpen sine ira et studio a dolgot magát nézi: milyen részlépések vezetnek például a hipnózis sikereihez, milyen társadalmi kontextusban jelenik meg az alaklélektan „értelemkeresése” stb.A tanulmány amellett érvel, hogy a két hozzáállás nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. A szakmán belüli és a történészi pszichológiatörténet-írás egyaránt felteszi, hogy az eszmék s gyakorlatok alakulásának három kontextusa s érintkezési felülete van: gondolatainkat mások gondolatai alakítják, de természetesen mások s az egész társadalom gyakorlata s elvárásai is, s eközben a változás az azt képviselő egyéni sorsok dinamikájában jelenik meg.Példákat mutatok be a magyar pszichológia történetéből a két megközelítés és a három terep alkalmazására. A kísérleti pszichológia megszületését kísérő, sőt Ben-David elemzésében megalapozó egzisztenciális feszültségek (a tudós orvosok álláskeresése) nálunk is megjelentek 100 éve, sőt ugyanez az attitűd alkalmazható a pszichológia, a magatartástudomány és a kognitív tudomány mai viszonyára. Az átfogó társadalmi tényezők megjelenésére a „belső pszichológiatörténetben” hazai példa is a gyermeklélektan s az iskolázás kapcsolata, melynek mai hullámai is jól láthatóak. A személyes sorsokat tekintve pedig a magyar pszichológia az életutak drámái közepette megőrzi a személyes és szakmai identitást a politika viharai közepette. Fontos emberi mondandója ez a látszólag intimkedő pszichológiatörténetnek a társadalom egésze számára.
16
Havas, László. "Az uralkodói és polgártükör mint irodalmi műfaj gyökereihez." Antik Tanulmányok 56, no. 1 (June 1, 2012): 65–89. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.56.2012.1.3.
Full textAbstract:
A fejedelemtükör jellegzetesen kora középkori születésű irodalmi műfajnak számított. Azóta bebizonyították, hogy az európai irodalmi kultúra egyik legősibb formája, amelynek gyökerei az ókori Kelet bölcsességirodalmába nyúlnak vissza, ahol korai időtől ismert az uralkodónak fiához intézett személyes tanítása. Ennek a formának azonban a görög irodalomban sokáig nem volt meg a helye, mert az eleutheria fogalma ellentmondott a monarchikus hatalom apáról fiúra való hagyományozásának. Némileg hasonló a helyzet a korai Rómában is, ahol az arisztokratikus társadalomban elegendő bizonyos megfellebbezhetetlennek tartott erkölcsi fogalmak hangoztatása. Változás a Mediterráneum meghódításának szakaszában következik majd be, amikor a régi társadalmi keretek megrendülnek, s fontossá válik a civis bonus eszményének körvonalazása, amely szülői vagy rokoni tanításként jelenik meg (Cato, Sempronia, Q. és M. Cicero). Az új monarchikus rendszer megteremtője Augustus maga is mint parens patriae fekteti le a jó kormányzás alapelveit „fiainak”, a római polgároknak. Igazi fordulat ezután következik be, amikor az uralkodói ideál a görögökhöz hasonlóan egy általánosabb műveltség: a filozófia és a történetírás része lesz. A latin nyelvű hagyományban később is megmarad a bölcs számára a tanácsadás az uralkodónak, s ez érvényes a keresztény monarchia megszületésének időszakára is. A monarcha személyének felmagasztalása a költők, a grammaticusok és a rhetorok, az egyházatyák feladata lesz, akiknek az Istenhez hasonlóan kell dicsőiteniük a földi helytartót. A Frank Birodalomban ez a hagyomány éled újjá, ami érvényes Nagy Károly idejére is. Később, amikor felerősödik a gelasiusi kettős hatalom késő antik felfogása, teljesen egyértelművé válik, hogy az egyháznak kell elvégeznie az uralkodó tanítását. A Német-Római Szent Birodalom theokratikus hatalmával azonban egy új uralkodói tükör alakul ki, amely valójában Szent István Intelmeivel következik be, aki személyes királyi tanításával valóban vicarius Deiként jelenik meg, s átveszi az Egyház szerepét az utód felkészítésében.
17
Gömöri, György. "Istvánffy Miklós és Balassi Bálint." Magyar Könyvszemle 137, no. 4 (June 18, 2022): 571–74. http://dx.doi.org/10.17167/mksz.2021.4.571-574.
Full textAbstract:
Kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós magyar történetében csak egy rövid feljegyzés jutott az Esztergom alatt elesett „serény ifjú” Balassi Bálintnak,2 de a történetíró és diplomata számos módon befolyásolta első nagy magyar költőnk életét. Ezeket a kapcsolódásokat – amelyek a költő egész életén át tartottak – szeretném most számba venni, különös tekintettel Istvánffy lengyelországi ismerőseire vagy barátaira.
18
TÓTH, IVÁN. "JELLEMÁBRÁZOLÁS KRITOBULOS TÖRTÉNETI MŰVÉBEN." Antik Tanulmányok 64, no. 1 (June 2020): 33–44. http://dx.doi.org/10.1556/092.2020.00003.
Full textAbstract:
Jelen tanulmányban Michaél Kritobulos jellemábrázolási módszereit elemzem. Azt vizsgálom, hogy a bizánci történetíró munkájában található jellemleírások milyen kapcsolatban, illetve kölcsönhatásban vannak a szöveg stílusával és bizonyos szerkezeti sajátosságaival, valamint hogy a szerző honnan merített szereplői jellemének megrajzolásánál. A dolgozatban választ keresek arra a kérdésre is, hogy milyen célt szolgáltak a történeti szereplők jellemábrázolásaiban előforduló nyelvi formulák.
19
TAMÁS, MÉSZÁROS. "FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIÁK EGY XV. SZÁZADI BIZÁNCI TÖRTÉNETÍRÓ SZEMSZÖGÉBŐL." Antik Tanulmányok 64, no. 1 (June 2020): 121–31. http://dx.doi.org/10.1556/092.2020.00009.
Full text
20
Ôsz, Ferenc:. "Kleomenés a negatív hagyomány ereje." Antik Tanulmányok 47, no. 2 (December 1, 2003): 183–98. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.47.2003.2.2.
Full textAbstract:
I. Kleomenés, spártai király, az ókor egyik kevéssé ismert, ám annál jelentősebb személyisége. A történetírói hagyomány torzításai miatt nehezen ismerhető fel valódi szerepe, ám minden jel arra utal, hogy nélküle sem Spárta politikája, sem a Kr. e. 6/5. század fordulójának görög világa nem értelmezhető igazán. Ezen dolgozat a Kleomenésre vonatkozó ókori adatok vizsgálatával igyekszik fényt deríteni a ,,negatív hagyomány'' lehetséges okaira, és így árnyaltabb képet adni a kor viszonyairól.
21
István, Borzsák. "Tacitea." Antik Tanulmányok 48, no. 1-2 (June 2004): 75–81. http://dx.doi.org/10.1556/092.2004.48.1.2.
Full textAbstract:
„Ann. I 61—65 is borrowed from Hist. II 70 and V 14—15.” A. J. Woodman eme megállapítását F. R. D. Goodyear is akceptálta, mindenesetre bizonyos „troublesome implications”-re való utalással. Mi — már korábban — Tacitusnak máshol is megfigyelhetô eljárására hívtuk fel a figyelmet: a történetíró akárhányszor szuverén módon „merített” forrásaiból, nem önállóság híján, nem is „manipulatív” célzattal, hanem magasztos eszményeinek szolgálatában (σεμνϖς). Modern párhuzamként idéztük a Vergilius-fordító Lakatos István hasonló eljárását: visszaemlékezésében úgy járt el, hogy korjellemzô „kitalálásai” is összhangban legyenek a történelmi tényekkel.
22
Zoltan, Farkas. "A bizánci szónok: Michaél Psellos." Antik Tanulmányok 65, no. 1 (June 18, 2021): 1–12. http://dx.doi.org/10.1556/092.2021.00001.
Full textAbstract:
Egy epigramma (poem. 86 Westerink), egy szentéletrajz (Vita Auxentii) és a kortörténet (Chronographia) néhány szemelvényének elemzésével a tanulmány azt mutatja be, hogy a szónoki képzés során oktatott beszédgyakorlatok (összehasonlítás, jellemábrázolás, leírás) hogyan jelennek meg a bizánci szónok, Michaél Psellos irodalmi műveiben, akinek történetírását különösen a korban fokozatosan átalakuló műfajban, a kortörténetben alkalmazott jellemrajzok teszik egyedivé. Analysing an epigram (poem. 86 Westerink) and passages from the Life of St Auxentius and Chronographia the paper focuses on how the rhetorical exercises (comparison, personification, description) used in the course of oratorical studies appear in the literary works of the Byzantine writer, Michael Psellus. It is the device of characterization applied in the gradually developing genre of historia what makes Psellus’ opus magnum, an account of contemporary Byzantine history, truly unique.
23
PÉNZES, Ágnes. "A NEMZETISÉGEKRŐL RAJZOLT IDEGENKÉP JÓKAI 1848–49-ES TÉMÁJÚ MŰVEIBEN." Hungarológiai Közlemények 19, no. 2 (January 24, 2019): 56–68. http://dx.doi.org/10.19090/hk.2018.2.56-68.
Full textAbstract:
A tanulmány különböző műfajú Jókai-szövegek idegenképét hasonlítja össze. A kutatás tárgyát olyan művek képezik, melyeknek témája az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, mert ezek szembesítenek a legélesebben a nemzetiségekhez mint idegenhez való viszonyulás kérdésével. Feltűnő a különbség a regények és novellák árnyalt reprezentációja és a tényirodalomnak szánt szövegek szemlélete között. A különbségek okának megvilágításához a narratológiai szempontok mellett az irodalomtörténeti kontextus, a XIX. századi historiográfiai témájú írások vizsgálata visz közelebb. Ezek egy része az asszimiláció eszményét fogalmazza meg a nemzetiségekkel kapcsolatban. Jókai, az igazság relativitását fölismerve, föltehetőleg nem hitt ebben a szemléletben, de ellent sem mond a történetírói kánonnak, így történetírásában mellőzi e kérdés alaposabb vizsgálatát. Életművének ismertebb része, a regények és novellák, a toleranciára nyitott, ugyanakkor nemzeti értékhez ragaszkodó alkotót mutatja.
24
Szabó, Hajnalka Piroska. "Nőképváltozások gimnáziumi történelemtankönyvekben 1949 és 1989 között." Neveléstudomány, no. 1 (2021): 60–70. http://dx.doi.org/10.21549/ntny.32.2021.1.6.
Full textAbstract:
Jelen kutatás egy hosszmetszeti összehasonlító tankönyvelemzés részét képezi, amely 1949 és 1989 között megjelent történelemtankönyvek nőképét, illetve nő- és genderspecifikus tartalmi elemeit, azok struktúráját tárja fel tankönyvtörténeti fókusz mentén, neveléstörténeti háttérrel. A vizsgálat célja egyrészről az volt, hogy elemezze a korszakban megjelent gimnáziumi történelemtankönyvek női dimenzióját, másrészről pedig az, hogy feltérképezze a tankönyvekben megtalálható ideológiai tartalmak vonatkozásában a nőképpel kapcsolatos legfontosabb változásokat. A tankönyvelemzés kutatásmódszertani koncepciójának alapját egy ún. nőképdimenziós-modell jelentette, amely három aspektus: a történelmi, a tartalmi és a didaktikai kontextus mentén rajzolja meg az adott korszak nőképét. Jelen vizsgálat fókuszában a nőkép történeti-ideológiai-politikai dimenziója állt, amely a történetírói tradíciót, a nődeficitet/nőhiányt, a nők férfi legitimációs értékét, illetve a hősnőszimbólumokat vette górcső alá. A kutatás eredményei nőtörténeti dimenzióba helyezve várhatóan bemutatják, hogy a vizsgált időszak történelemtankönyveiben manifesztálódó, politikai-ideológiai hatásoknak kitett nőkép/nőeszmény hogyan formálódott, változott. A kutatás segítheti a kor nőneveléstörténeti horizontjának kitágítását tantárgypedagógiai, tankönyvtörténeti aspektusból, illetve a nők történelmének beépítését a jelenkori történelemtankönyvekbe.
25
Adamik, Tamás. "Livius és a Bacchanalia-összeesküvés." Antik Tanulmányok 47, no. 2 (December 1, 2003): 237–51. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.47.2003.2.7.
Full textAbstract:
Dolgozatomban Livius beszámolóját elemzem a Kr. e. 186-ban leleplezett és elfojtott Bacchanalia-összeesküvésről. Figyelmemet e téma iránt Livius leírásának terjedelmessége és mindenre kiterjedô részletessége keltette fel. Az a Livius, aki véres csatákat pár oldalon elintéz, a Bacchanalia-botránynak 12 hosszú fejezetet szentel mintegy 12 oldal terjedelemben. Az a Livius, akiről azt állítják a kutatók, hogy egy-egy esemény leírásakor általában egy-egy forrást követ, és a feliratokat másodkézbôl ismeri, itt bizonyíthatóan több forrásból építkezik, és egy fontos dokumentumra, a Senatusconsultum de Bacchanalibus-ra hivatkozik, idéz belőle, s a véletlen szerencse folytán előkerült e rendelet egy bronzba vésett példánya. Így kiderült, hogy Livius nem vaktában beszél, hanem olykor szó szerint idéz, olykor az eredeti megbízható parafrázisát adja. E részlet elemzése nemcsak arra ad választ, hogyan viszonyult ő, a történetíró a valláshoz, hanem arra is, hogyan viszonyult hozzá a római állam e botrány idején, Kr. e. 186-ban, s hogyan a 39. könyv írásakor, a Kr. e. tízes években.
26
Németh, András. "A Mynas-kódex és VII. Konstantin történeti kivonatgyűjteménye." Antik Tanulmányok 55, no. 1 (June 1, 2011): 70–95. http://dx.doi.org/10.1556/anttan.55.2011.1.4.
Full textAbstract:
Egy vegyes tartalmú kódex, a 10. század közepéről származó ún. Mynas-kódex (Párizs, BnF, suppl. gr. 607) kivonatgyűjteményt őrzött meg különféle városok ostromáról több görög történetíró művéből. A tanulmányom e kivonatoknak és VII. Konstantin császár (945–959) Excerpta Constantiniana néven ismert „történeti enciklopédiájának” kapcsolatát vizsgálja. A Bizáncot kutató tudósok egybehangzó véleménye tagadja a két vállalkozás közti kapcsolatot, éspedig a kivonatokba került szövegek hagyományozódásának feltételezett modellje alapján. A kapcsolatot tagadó vélemény mögött meghúzódó előfeltevéseket e tanulmány cáfolja. A szorosabb kapcsolatot pedig a két vállalkozás módszertani elemzésével igyekszik megmutatni egy Prokopios- és egy Arrianos-részlet alapján. A két vállalkozás közti hasonlóságok nagyobb súllyal támasztják alá a szoros kapcsolat meglétét, mint a korábbi hipotézisek annak cáfolatát. A kapcsolatot alátámasztó sajátos módszertani jellemzők közé tartozik a teljes történeti szövegek sorrendjének megőrzése a kivonatolás során, a szövegtömörítés és az átfogalmazás tudatos kerülése, továbbá olyan összefüggő tartalmú szövegegységek kihagyása a kivonatokból, melyek a császári szempontrendszert tükröző 53 elemű témakörcsoport egyikéhez sorolhatók.
27
Hajdú, Attila. "AΠOΛOΓIa AΘHnaiΩN — Nikolaos beszéde Diodórosnál (D. S. XIII, 20,1 – 27,6)." Antik Tanulmányok 59, no. 1 (June 2015): 1–19. http://dx.doi.org/10.1556/092.2015.59.1.1.
Full textAbstract:
Kr. e. 413 őszén az athéniak szicíliai hadjáratának katasztrofális vereségéről — Thukydidés és Plutarchos mellett — Diodóros Sikeliótés is beszámol Bibliothéké Historiké c. világtörténetében. Az athéni foglyok sorsáról a Syrakusaiban ülésező népgyűlés döntött. A szicíliai történetíró először a demagóg Dioklés véleményét summázza, mely szerint az athéni hadvezéreket azonnal ki kell végezni és a foglyokat kőbányába kell küldeni. Az indítványt egy újabb, Hermokratés által kezdeményezett indítvány követte — kevés sikerrel. A tömeg zúgolódását a syrakusai háborúban fiait elvesztő Nikolaos színpadias fellépése törte meg. Diodóros itt — rá nem jellemző módon — hosszabb, retorikailag gondosan megszerkesztett beszédet ad szereplője szájába, ezzel irányítva olvasója figyelmét a beszéd fontosságára. Az idős syrakusai férfi az epieikeia és a philanthrópia eszméit testesíti meg. Beszédében az athéniak védelméért szállt síkra: a foglyok elengedését szorgalmazta, és a múltból kiragadott exemplumokkal az Athénnal való megbékélésre ösztönözte a város lakóit. A tanulmány a Diodóros által megalkotott Nikolaos-beszéd forrásait, másrészt a beszédek szerepét vizsgálja a Thukydidés utáni görög historiográfiában.
28
MÁK, Ferenc. "“HE WAS A WITNESS AND PARTICIPANT OF THE BEST HUNGARIAN ERA”." Hungarológiai Közlemények 17, no. 2 (September 19, 2016): 78. http://dx.doi.org/10.19090/hk.2016.2.78-98.
Full textAbstract:
Margalits Ede főgimnáziumi tanár, jeles történetíró egyike azon bácskai tudósoknak, aki az országos tudományos körökben is nagy tekintélyt vívott ki magának. Pályája elején a bajai, majd a zombori főgimnáziumban volt az irodalom tanára, ekkoriban a vármegye központjában aktív közéleti szerepet is vállalt. 1891-ben azonban kinevezték a budapesti horvát internátus igazgatójává, 1895-ben pedig a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom rendkívüli tanára lett. Ekkor bízta meg a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága az 1850 és 1899 közötti fél évszázad során Horvátországban megjelent történelmi munkák kivonatos bemutatásával. Így született meg 1900-ban és 1902-ben a Horvát történelmi repertórium két hatalmas kötete. A világháború idején, 1918-ban még megjelenhetett a Szerb történelmi repertórium első kötete, a második kötet kiadására azonban már nem került sor. Bizonyára a zágrábi születésén túl, a zombori írótársak, Radics György és Dömötör Pál példáján föllelkesülve fordult az érdeklődése a délszláv hősi énekek felé. Már a budapesti szláv tanszék tanáraként a horvát Ivan Mažuranić Csengics Szmail Aga halála (1896) című „költői elbeszélésének” magyar tolmácsolásával ajándékozta meg az olvasóit. Még ugyanabban az esztendőben Márk királyfi címmel tanulmányt írt a XIV. és XV. századi délszláv népballadákról, majd a Katholikus Szemlében a délszláv népballadákról közölt egy összefoglaló értekezést, 1899-ben azután megjelent A rigómezei ütközet című fordítása is. 1914-ben, nyugdíjba vonulásakor otthagyta a lármás fővárost és hazaköltözött Zomborba, ahol szinte elfeledve halt meg 1940-ben.
29
Miru, György. "Szabad György és a magyar történetírás függetlenségi paradigmája." Magyar Tudomány, April 1, 2020. http://dx.doi.org/10.1556/2065.181.2020.4.2.
Full text
30
B. Szabó, János, and Balázs Sudár. "A korai magyar történelem és a történetírás • Early Hungarian History and Its Historiography." Magyar Tudomány, May 15, 2021. http://dx.doi.org/10.1556/2065.182.2021.s1.12.
Full text
31
Pétervári, Máté. "„Egészen uj csődosztályzati projectum”." Debreceni Jogi Műhely 18, no. 3-4 (February 15, 2022). http://dx.doi.org/10.24169/djm/2021/3-4/8.
Full textAbstract:
Az 1848-49. évi szabadságharc bukása után a neoabszolutizmus jelentősen átalakította a magyar jogrendszert, mivel az Osztrák Császárság jogi egységesítése céljából az osztrák törvénykönyvek bevezetésére került sor. Ferenc József az Októberi Diploma kiadásával enyhített a korábbi abszolút kormányzati felfogáson, valamint visszaállította az 1847 előtti magyar közigazgatási és törvénykezési szervezetet. Ennek keresztülvitelével az újonnan kinevezett országbírót, gr. Apponyi Györgyöt bízta meg, aki ebből a célból egy tanácskozást hívott össze. Ez a gyűlés a magyar történetírásba Országbírói Értekezlet néven vonult be, amely rendelkezett a magyar bíróságokon alkalmazandó joganyagról.
Jelen tanulmányban ezen tanácskozás csődjogra gyakorolt hatását vizsgálom, amelynek keretében bemutatom az Országbírói Értekezlet e jogterületre vonatkozó rendelkezéseit és a gyűlésen készült jegyzőkönyv alapján a szabályozás „mozgatórugóit”. Az osztrák ideiglenes csődrendtartás helyett ugyanis ismételten hatályba léptették az első magyar csődtörvényt, az 1840:22. tc.-et. A szakirodalomban ennek kapcsán jellemzően csupán az jelenik meg, hogy az Országbírói Értekezlet a polgári korszak változásaihoz idomította a törvénycikk anyagi és alaki szabályait. A tanácskozás résztvevői által kifejtett álláspontok és levéltári források ismertetésével szemléltetem, hogy a módosítások ennél komolyabb változásokat generáltak. Emellett a csődönkívüli kényszeregyezség első magyarországi megjelenése is a neoabszolutizmus korszakához kapcsolódott, amelyre szintén reagált a magyar jogtudomány színe-javát felvonultató értekezlet.